àlabeck

A csirkemellfiléből – minden darabot vastagságában kettévágva – szeleteket vágtam, kicsit ki is veregettem, enyhén megsóztam. Darabonként ráfektettem egy kb. fél centi vastag szelet Anikó sajtot, azzal föltekertem, aztán beburkoltam egy nagyon vékony szelet füstölt tarjával. A biztonság kedvéért egy fogpiszkálóval átszúrtam.

Serpenyőben, libazsíron először gyorsan minden oldalon megpirítottam, aztán csendesebb lángon, lefedve folytattam a sütést. Persze levet engedett, a sajt egy része is kifolyt belőle.

Amikor megpuhult, kivettem, félretettem, és a sajtos, zsíros lébe beletettem újkrumplit. Kicsit azt is puhítottam (nem nyereg, hanem) fedő alatt, aztán kinyitva betettem a sütőbe. Mikor fölül már szépen megpirult, átforgattam a krumplit, és közé raktam a húsokat, amiből ekkor már kivettem a fogpiszkálót, ilyenkor már nem nyílik szét, mert a sonka (tarja) szépen rásül. Együtt még egy kicsit sütöttem őket, a krumpli is finom kis kérget kapott, ahogy rásült a kifolyt sajt.

Nagyon egyszerű, szép színes saláta volt még hozzá; lilahagyma, zöld, piros és sárga paprika citromlével, olívaolajjal.

A kéznél lévő alapanyagok: hagyma, fokhagyma, zöldpaprika, cukkini, paradicsom. Ezt mind felkockáztam, és egy kevés olajra ebben a sorrendben tettem egymás után a serpenyőbe, megsóztam, megszórtam egy kevés bazsalikommal, oreganóval, petrezselyemmel. Ha lett volna éppen padlizsán, azt is beleteszem. Nagyon hamar roppanós-puha lett.

Volt egy kevés maradék a borjúmájas májpástétomból (ami tulajdonképpen májas fasírtnak is mondható), amit hidegen ettünk ehhez a kellemes körethez.

Marhalapockából vettem pár szeletet, hogy valami szaftos húsétel legyen belőle. Eredetileg csak sárga- és fehérrépát gondoltam hozzá, de olyan helyen vásároltam, ahol csak csomagolt vegyes húsleveszöldség volt. Így aztán megpucoltam, felvágtam a benne lévő karalábét, zellert is. Egyáltalán nem tett rosszat neki.

A hús széléről levágtam a hártyát, aztán egyenként mindkét oldalán minden szeletet forró (liba)zsírban egy picit megkapattam. Aztán egy lábosba egymás mellé raktam őket, kicsit megsóztam, lefedtem. Amikor levet engedett, beletettem két fej felvágott hagymát, három gerezd fokhagymát, kicsivel később a zöldségeket. Az elfőtt levet később egy kis tejjel is pótoltam, hogy még sűrűbb szaftja legyen. Egy kevés zöldfűszert is kapott a vége felé; borsikát (csombor), kakukkfüvet és zsályát.

Most nem gondolkoztam sokáig, hogy milyen fazonú tészta legyen mellé, bontva volt egy zacskó rövid, széles csavart metélt (nem tudom, van-e valami „rendes” neve ennek a fajtának, de jó), hát azt főztem meg. 

Az ennivaló nagy többségét nálunk mindenki készen hozza ilyenkor, most sem szűkölködtünk! Ha valaki úgy gondolná, hogy ezek többnyire „retró” kaják, az nem véletlen, hiszen mondhatnám, mi a retró korosztályba tartozunk, de ez egyáltalán nem gátol abban, hogy jól érezzük magunkat.

Tehát – a teljesség igénye nélkül – volt túrókrémmel töltött paradicsom, túrós-tormás sonkatekercs, májpástétom (ezúttal borjúmájból), házilag készült abált szalonna, körözöttel töltött zöldpaprika, fokhagymás sajtkrém, fűszeres-vajas kence, kaszinótojás kétféle salátával; az egyik „lájtosabb”, joghurtos változat, a másik majonézesebb, tojással töltött fasírt. És még többféle felvágott, sajt, meg persze paprika, paradicsom, uborka is.

Születésnapját ünneplő társunk, aki cukorbeteg, fasírttortát kapott, a közepén tojáskrémmel, a tetején paprikadíszítéssel és gyertyával.

De azért volt sütemény is; üdítős süti: kakaós tészta, túrókrém, üdítővel főzött pudinggal a tetején, volt joghurtos, beledobált meggyel, citromos piskótaféle.

A fénypont mégis a szombaton ebédre közösen főzött szarvaspörkölt volt. Legtöbbünknek nincs gyakorlata a vadhúsokkal, de némi vita, mondjuk inkább tanácskozás után nagyszerűen összehoztuk. 4 kg húsból, ½ kg füstölt szalonna, 1½ kg hagyma, néhány gerezd fokhagyma felhasználásával. Beletettünk pár szem borókabogyót, babérlevelet, később egy marék szárított vargányagombát, még később friss zsályalevelet, kakukkfüvet. Amikor már kezdett puhulni a hús, az elfőtt levét vörösborral pótoltuk.

Köretnek igény szerint puliszkát és krumplit főztünk. Mellé még nagy adag saláta is készült: hagyma, paprika, paradicsom, uborka, citromlé, olívaolaj.

Egyszóval azon a hétvégén sem éheztünk (ahogy egymásnak mondogatni szoktuk). 

Hát ez vagy nyári, vagy nem, de ha nem túl zsíros a kolbász, akkor szerintem igen. Most ajánlott valaki egy hentest, ahol jó húsféléket lehet kapni, kipróbáltuk. A sütnivaló kolbász elég jó volt.

Egyszerűen egy serpenyőbe tettem a kolbászt egy pici vízzel, hogy ne ragadjon oda, amíg elkezd kisülni a zsírja. Pár helyen megszurkáltam, tovább már a saját levében-zsírjában sült. Néhányszor megfordítottam, én ropogósan szeretem.

Közben az apró újkrumplit sós vízben pár percig, nem egészen puhára főztem. (Én leszedem az újkrumpli héját, de héjastól is lehet, ha valaki úgy szereti.)

Amikor a kolbász elkészült, kivettem, és abban a zsírban pár perc alatt megsütöttem a krumplit.

Kovászos uborkával (vagy salátával) igazán jó.