àlabeck

És maradt a csirkéből is, de a változatosság kedvéért külön-külön ettük ezeket.
A cukkinis lecsót – most ennek tekintettem – bundás kenyérrel, akár úgy is gondolhatjuk, hogy tojásos lecsó kenyérrel, csak éppen a tojás most átkerült a kenyérre.

A tojást tejjel és sóval összekevertem, belemártottam a kenyérszeleteket és gyorsan, olajban megsütöttem.

... és ismét cukkinis (ragus, lecsós?) köret.
Ez – nem először – olyan ebéd lett, ami egészen más, mint amit előre elterveztem. Padlizsánt akartam, valami rakott-félét, de nem kaptam. Cukkini volt, méghozzá nagyon kicsi, nagyon karcsú, szép, friss. Hát megint ragu- vagy lecsószerű lett belőle. Csak egy kicsit módosítottam, két fej hagyma került bele, olajon megpirítva, aztán két paprika, két gerezd fokhagyma, utána cukkini, végül a paradicsom. Minden lépésnél pirítottam, kivéve a paradicsomot, így egy kicsit markánsabb íze lett.

A csirkemell a szokásom szerint külön elrakott mellfilé-közepekből állt, kb. fél kiló. Apróra vágtam hozzá öt gerezd szép, friss fokhagymát, megsóztam, hozzátettem egy evőkanál olajat, egy teáskanál paprikás-borsos fűszerkeveréket, és egy majdnem teli pohár tejfölt. (Ott volt egy tejföl maradék, és úgy gondoltam, hogy ha a joghurtos pácolás bevált, akkor biztosan a tejföl is jó lesz.) Egy-két órára betettem a hűtőbe, aztán egyszerűen, serpenyőben, nagy lángon addig sütöttem, amíg a tejfölös szaft egészen besűrűsödött. A hús egészen porhanyós, egy cseppet sem száraz, kellemes ízű lett.

Szeretem a gombát, mindenfélét. Legjobban az erdeit, és irigylem azokat, akik értenek hozzá, és ha ráadásul még olyan helyen is laknak, hogy rendszeresen tudnak szedni, akkor még inkább. Én jobb híján a termesztett gombákat vásárolom, leggyakrabban csiperkét. Azért az sem rossz. Most szép, hófehér, nagyobbacska gombát láttam és vettem előzetes terv nélkül. Aztán jutott eszembe, hogy gombapörkölt már nagyon régen volt az étlapunkon.

Jól megmostam és nagyobb darabokra felvágtam a kb. 3/4 kg gombafejet. Három hagymát felkockáztam, egy zöldpaprikát és két paradicsomot is.

Olajon átpároltam a hagymát, kevés vízzel fölengedtem, lassan főztem, míg elforrt a víz. Ez azért kell, hogy biztosan jól szétfőjön, sűrítse a szaftot. Aztán a paprika következett, azt is megpuhítottam, megszórtam egy-két kanál pirospaprikával, majd a paradicsomot tettem bele. Annak is elfőztem a levét, ezután tettem bele a gombát, megsóztam, kevergettem. A gomba elég hamar (és sok) levet enged, akkor hozzátettem pár darab szárított vargányagombát, hogy mégis „gombább” íze legyen. Hamar megpuhult, de az előzetes praktikák ellenére még nem találtam elég sűrűnek a levét, így kegyes csaláshoz folyamodtam. Lehet egy kis keményítővel is sűríteni, de én egy evőkanál gombakrémleves port kevertem bele (ez is keményítő, de van benne gombapor is).

A nokedlihez kb. 40 dkg lisztet, egy kiskanál sót és két tojást kevertem össze annyi vízzel, hogy rugalmas, nem kemény, de nem is túl lágy tészta legyen. Kis lyukú szaggatón keresztül forrásban lévő vízbe átnyomkodtam, aztán leszűrtem. Egy lábosban melegítettem egy kis olajat, abba tettem a galuskát, megkevertem, és kész is.

Természetesen a tányéron még tejföl is jutott a pörköltre.

Ez itt a növény legnagyobb ága volt, amíg a múltkori vihar ki nem döntötte. Gondoltam, megörökítem, mert nagyon érdekes, szép, de valószínű, hogy nem fogok ilyet rendszeresen ültetni. Azért, mert igazán nem tudom, mire használjam (két bokor zsályám is van, egyik keskenyebb, másik szélesebb levelű), bár elolvastam róla, amit csak találtam, másrészt mert túl nagy az én kis fűszerkertemhez képest, de főleg azért, mert a csigák imádják, folyamatosan gyülekeznek rajta, így a levelei alulról kezdve egyre inkább olyanok, mint a szűrő, vagyis teljesen lyukacsosak. Igazából csak azért szórtam el tavaly pár magot, mert ilyenem még nem volt, látni akartam, mi lesz belőle. Magassága jóval több, mint egy méter, amit írnak róla; nálam magasabb, ami embernél nem nehéz (160 vagyok), de hát ez virág...

Először megpróbáltuk lefényképezni az eredeti helyén, de nagyon zavaros lett, látszik a szomszédunk igen nagy rumlijának egy része, oldalról belebólogat a lestyán virága, amit azért hagytam meg, mert kíváncsi voltam, mekkora és milyen lesz (kb. két méter magas), hátul kicsit látszik az éppen virágozni kezdő oreganó. Így aztán készült egy kép máshol is, talán jobban mutat.

Ezután a letört ágat megszárítottam, lemorzsoltam, most csak illatosító feladatot kap. Ha majd lesz jobb ötletem, arra jók lesznek a még megmaradt virágzó ágak, az sem kevés.

Az egész úgy indult, hogy elővettem egy csomag darált húst (pulykacombból, 30 dkg), és úgy indultam vásárolni, hogy ahhoz valamit, de nem tudom, hogy mit. Rakottra, végső esetben fasírtra gondoltam. Aztán nagyon szép, friss kelkáposzta volt az, ami legjobban megtetszett, gyönyörű, harsogó zöld külső leveleivel és tömör közepével. Aztán útközben kitaláltam, hogy inkább főzelékféle legyen, de valahogy másképp. Hát ez lett.

A külső leveleket lebontottam, félretettem, aztán egy következő réteget is leválasztottam, összesen nyolc szép levelet. Ezeket sós vízben főztem, amíg a középső ér hajlítható lett. Leszűrtem, hűlni hagytam. Kissé előfőztem a külső, sötétzöld leveleket is, azért, hogy „egyenszilárdságú” legyen majd a lágyabb belsőkkel.

A töltelékhez a darált húshoz kevertem kb. öt deka, egészen apróra vagdalt füstölt szalonnát, kb. (nyersen mérve) 5 dkg főtt rizst, kevés sót, pirospaprikát, borsot, fokhagymát, egy egész tojást. Nyolc részre osztottam, és az előfőzött (nem szélső) levelekre fektettem, hosszúkásra formázva. Felgöngyöltem, a végeit bedugdostam, mint a szokásos töltelékeknél.

A kelkáposzta középső részét négybe, majd ujjnyi csíkokra vágtam, ugyanígy a sötétzöld leveleket is. Lábosba terítettem, közé a töltelékeket. Felöntöttem annyi vízzel, ami ellepi, kicsit megsóztam, főni tettem. Felforrás után beledobtam két leveskockát, mivel nem volt kéznél alaplé. Közben felaprítottam pár szál borsika leveleit, négy gerezd fokhagymát. Amikor a töltelék megpuhult (villával ellenőriztem), beleszórtam a borsikát és őrölt köményt.

Egy evőkanál olajon átforgattam a fokhagymát, beletettem egy evőkanál lisztet majd egy kiskanál pirospaprikát – vagyis egy laza rántást – kis vízzel felengedtem. A töltelékeket a biztonság kedvéért kivettem, hogy ne törjenek össze, úgy kevertem bele a rántást, aztán egy pohár tejfölt. Miután összeforrt, visszatettem a töltelékeket, még öt perc lassú forralás után tálaltam.