Az egész úgy indult, hogy elővettem egy csomag darált húst (pulykacombból, 30 dkg), és úgy indultam vásárolni, hogy ahhoz valamit, de nem tudom, hogy mit. Rakottra, végső esetben fasírtra gondoltam. Aztán nagyon szép, friss kelkáposzta volt az, ami legjobban megtetszett, gyönyörű, harsogó zöld külső leveleivel és tömör közepével. Aztán útközben kitaláltam, hogy inkább főzelékféle legyen, de valahogy másképp. Hát ez lett.

A külső leveleket lebontottam, félretettem, aztán egy következő réteget is leválasztottam, összesen nyolc szép levelet. Ezeket sós vízben főztem, amíg a középső ér hajlítható lett. Leszűrtem, hűlni hagytam. Kissé előfőztem a külső, sötétzöld leveleket is, azért, hogy „egyenszilárdságú” legyen majd a lágyabb belsőkkel.

A töltelékhez a darált húshoz kevertem kb. öt deka, egészen apróra vagdalt füstölt szalonnát, kb. (nyersen mérve) 5 dkg főtt rizst, kevés sót, pirospaprikát, borsot, fokhagymát, egy egész tojást. Nyolc részre osztottam, és az előfőzött (nem szélső) levelekre fektettem, hosszúkásra formázva. Felgöngyöltem, a végeit bedugdostam, mint a szokásos töltelékeknél.

A kelkáposzta középső részét négybe, majd ujjnyi csíkokra vágtam, ugyanígy a sötétzöld leveleket is. Lábosba terítettem, közé a töltelékeket. Felöntöttem annyi vízzel, ami ellepi, kicsit megsóztam, főni tettem. Felforrás után beledobtam két leveskockát, mivel nem volt kéznél alaplé. Közben felaprítottam pár szál borsika leveleit, négy gerezd fokhagymát. Amikor a töltelék megpuhult (villával ellenőriztem), beleszórtam a borsikát és őrölt köményt.

Egy evőkanál olajon átforgattam a fokhagymát, beletettem egy evőkanál lisztet majd egy kiskanál pirospaprikát – vagyis egy laza rántást – kis vízzel felengedtem. A töltelékeket a biztonság kedvéért kivettem, hogy ne törjenek össze, úgy kevertem bele a rántást, aztán egy pohár tejfölt. Miután összeforrt, visszatettem a töltelékeket, még öt perc lassú forralás után tálaltam.