Az ennivaló nagy többségét nálunk mindenki készen hozza ilyenkor, most sem szűkölködtünk! Ha valaki úgy gondolná, hogy ezek többnyire „retró” kaják, az nem véletlen, hiszen mondhatnám, mi a retró korosztályba tartozunk, de ez egyáltalán nem gátol abban, hogy jól érezzük magunkat.

Tehát – a teljesség igénye nélkül – volt túrókrémmel töltött paradicsom, túrós-tormás sonkatekercs, májpástétom (ezúttal borjúmájból), házilag készült abált szalonna, körözöttel töltött zöldpaprika, fokhagymás sajtkrém, fűszeres-vajas kence, kaszinótojás kétféle salátával; az egyik „lájtosabb”, joghurtos változat, a másik majonézesebb, tojással töltött fasírt. És még többféle felvágott, sajt, meg persze paprika, paradicsom, uborka is.

Születésnapját ünneplő társunk, aki cukorbeteg, fasírttortát kapott, a közepén tojáskrémmel, a tetején paprikadíszítéssel és gyertyával.

De azért volt sütemény is; üdítős süti: kakaós tészta, túrókrém, üdítővel főzött pudinggal a tetején, volt joghurtos, beledobált meggyel, citromos piskótaféle.

A fénypont mégis a szombaton ebédre közösen főzött szarvaspörkölt volt. Legtöbbünknek nincs gyakorlata a vadhúsokkal, de némi vita, mondjuk inkább tanácskozás után nagyszerűen összehoztuk. 4 kg húsból, ½ kg füstölt szalonna, 1½ kg hagyma, néhány gerezd fokhagyma felhasználásával. Beletettünk pár szem borókabogyót, babérlevelet, később egy marék szárított vargányagombát, még később friss zsályalevelet, kakukkfüvet. Amikor már kezdett puhulni a hús, az elfőtt levét vörösborral pótoltuk.

Köretnek igény szerint puliszkát és krumplit főztünk. Mellé még nagy adag saláta is készült: hagyma, paprika, paradicsom, uborka, citromlé, olívaolaj.

Egyszóval azon a hétvégén sem éheztünk (ahogy egymásnak mondogatni szoktuk).