àlabeck

Az előre és hátra is meghosszabbított hétvége után nehezen tudok nekifogni az írásnak, pedig tudom, hogy miről akarnék. Például, hogy szívesen részt vettem volna a Gourmandula által kiírt 16. vkf-en, de már az első pillanatban tudtam, hogy nem fog összejönni, ugyanis a mi piknikünk pont egy héttel később van (volt), és ezt már így nem tudtam összehozni.

És mi is az a piknik? Persze, hogy nekem is, mint sok másnak, az első gondolatom egy szép piknikkosár, leterített takarón heverő-falatozó vidám társaság. Meg a piknik alapon szervezett bulik.

A szó francia eredetű – pique-nique, onnan ment át az angolba – picnic. Mindenhol megnéztem, egyik jelentése: társas összejövetel, szabadtéren, közösen elfogyasztott ételekkel, a másik: batyúbál; olyan társas összejövetel (régen kirándulás is), ahol az ennivalót a résztvevők maguk hozzák, illetve a költségeket közösen fedezik.

Nálunk minden feltétel megvalósult, bár a szabad tér ebben az esetben a mi kertünk, és nem az erdő volt. A szokásos, régi barátokkal eltöltött hétvége, „eszünk, iszunk, jól mulatunk” jegyében.

Volt mindenki által készített és hozott hideg kaja, sütemények, közösen főzött ebéd. Nálunk ez péntek délutántól vasárnap délutánig tart, a legnagyobb létszám szombaton van. A ház kicsi, de telezsúfoljuk emberekkel, a többiek sátrakban alszanak, sőt még a sufniban is szorítunk helyet alvásra. A fűre terített takarók nem szolgálnak étkezésre, csak pihenésre, de azért megvan a piknikhangulat.

Még majd röviden mesélek az ételekről is, legközelebb.