àlabeck

A Dubarry-szeletet szinte mindenki ismeri (ezt hittem, amíg valamikor az egyik szörnyű vacsorázós tévéműsorban ki nem derült, hogy mégsem), elég egyszerű és mégis mutatós étel. Még jobb menzákon is előfordult, de éttermekben is. Hússzeletre halmozott karfiol, besamellel leöntve, sajttal megszórva, megsütve. Állítólag azért nevezik így, mert Madame Dubarry, aki XV. Lajos szeretőjeként vált híressé, nagyon szerette a karfiolt, és az ő kedvére kreálta ezt egy szakács.

Én is szeretem a karfiolt, a húst is, ezt terveztem főzni egyik nap. Csak éppen későre maradt a vásárlás, nem is piacon, csak boltban, ahol nem volt karfiol, volt viszont szép brokkoli. Úgy gondoltam, jó lesz azzal is.

Csirkemellből vágtam szeleteket, lapjában vágtam ketté, így egy egész darabból négy szelet lett. Ezeket enyhén befűszereztem, pár perc alatt mindkét oldalukon kevés olajon megsütöttem. Egy jénai tálba fektettem. Közben a brokkolit rózsáira szedtem, sós vízben – amibe egy kevés szódabikarbónát is tettem, azzal szép zöld színe marad – kb. 10 perc alatt megfőztem. Megpakoltam vele a hússzeleteket, ami nem fért rá, közé raktam.

A besamelt nagyon nem szabályosan csináltam, vaj helyett a hús sütéséből visszamaradt olajba kevertem egy evőkanál lisztet, amit éppen csak fehéredésig melegítettem, aztán tejjel felengedtem, közben folyamatosan keverve, hogy csomós ne legyen. Addig tettem hozzá tejet, míg sűrű tejfölre hasonlított, aztán még három evőkanálnyi tejfölt is belekevertem. Kicsit megsóztam, leöntöttem vele a brokkolit, sütőbe tettem. Amíg sült, megreszeltem egy kis sajtot, és amikor pirulni kezdett, azzal megszórtam, és még kis ideig sütöttem.

Általában krumplipürét vagy hercegnő burgonyát szoktak mellé kínálni, mi úgy döntöttünk, hogy elég lesz köret helyett maga a brokkoli. Elég is volt, finom is volt.

Nálam ez a befőzés fő szezonja, bár szoktam eltenni lekvárt is, néha egy kis befőttet is, de azokból nem vagyunk nagy fogyasztók, az ilyen zöldségfélékből sokkal inkább.
 

Régi bejegyzés, kissé frissítve

Eredetileg ebben a bejegyzésben egyszerre írtam le a lecsó, a vitapric, a ketchup és a padlizsánkrém elkészítését.

Most ezeket szétválasztottam, mert többen – ismerősök és ismeretlenek – keresték, kérdezték, és kiderült, hogy abban a formában nagyon nehezen kereshető meg még nekem is.

Ebben az évben is elérkezett ezeknek a szezonja, ideje volt, hogy a leírást a magam számára is rendbe tegyem, már csak maga az elkészítés van hátra.

Ennyire gyakran azért nem csinálok rántott – vagy bundás – húst, csirkét, mint itt látszik, csak kissé lemaradtam az írással, ezért a bejegyzésekben összesűrűsödtek az ilyenek. És persze nem egyféleképpen készül, hiszen a „burkolat” nagyon sok mindent rejthet. A köret pedig nálunk gyakran csak zöldség vagy saláta, nem azért, mintha nem szeretném a krumplit, de úgy gondolom, hogy érdemes néha mást is kipróbálni.

Ebben az ebédben nem volt más újdonság, mint az összeállítása. Mindkét alkotórészét már máskor is készítettem, csak éppen nem együtt. A párom nem nagyon lelkesedett, amikor elmondtam, hogy mit tervezek, vagyis hogy rántott csirke tészta körettel, de utóbb a végeredmény meggyőzte.

Tehát csirkecombokat kicsontoztam, szeleteket formáltam belőle, és csak lisztbe és tojásba panírozva sütöttem meg, a tojásba egy kevés majonézt keverve.

A köret pedig a máskor csak önállóan készült fokhagymás, petrezselymes tészta volt. Ehhez csak egy fej fokhagymát pirítottam kevés olajon, hozzátettem egy jó adag petrezselymet, azt is picit átpirítottam, és belekevertem a sós vízben kifőzött rövid metéltet.

A kísérleti kaját sikeresnek találtam, jól összeillettek az ízek. Nekem sokkal jobban tetszett, mint a menzán annak idején számomra meglepetést okozott milánói sertésbordának nevezett étel, ami – ha valaki nem ismerné – paradicsomos tészta rántott hússal.

Mert nálam a padlizsán is olyan, amit nem lehet megunni. Most csak egy kis darált hússal, rizzsel.

A hagymát megpároltam, hozzátettem egy kanál pritamint és pirospaprikát, ezen a 25 dkg darált pulykacombot átpirítottam. Nem akartam túl pörköltesre csinálni, ezért most paradicsom és zöldpaprika nem került bele, csak még három gerezd fokhagyma. Só nem, megkóstoltam, elég lett, ami a darált paprikában volt.

Amíg a hús puhult, megfőztem 1 dl rizst – mostanában rászoktam, hogy a rizst és a hozzá való kétszeres mennyiségű vizet is mérőpohárral mérem ki, mert mindig nehezen tudtam eltalálni a mennyiséget.

Összekevertem a rizst a hússal.

Három szép, közepes méretű padlizsánt hosszában felszeleteltem, tepsibe fektettem, és olajjal kissé megspriccelve forró sütőben átsütöttem.

Tűzálló tálba rétegeztem a padlizsánt, rizses húst – alul, felül, középen padlizsán. Leöntöttem enyhén megsózott tejföllel, sütőben addig sütöttem, míg a tejföl pirosodni kezdett. Akkor még reszelt sajttal is megszórtam, és még pár percre visszatettem sülni.

Nem különleges recept, olyan, mint sok más rakott zöldségféle. A lényege az, hogy ha a padlizsán elősütve van benne, sokkal ízesebb, mint ha nyersen vagy főzve rakjuk össze.

Nálunk nincs nagy szőlőültetvény, csak a víkendház terasza fölött felfuttatva egy kis lugas, ami árnyékolóként is működik. Természetesen nem borszőlő, hanem csemege. Nagyon szeretem nézegetni, ahogy fejlődik, évről évre csodálom. Amikor már érik, és ebből tudom, hogy közeledik az ősz, legalább van minek örülni, miközben sajnálom, hogy elmúlik a nyár.

Megnéztem a tavaly ilyentájt készült képeket, gondoltam most is megmutatom, milyen most, napfénynél és esti lámpavilágításnál.

És akkor megláttam Trinity aktuális vkf kiírását, úgy láttam, hogy nem csak engem varázsol el ez a gyümölcs, ami lehet, hogy nem is gyümölcs. Hiszen emlékszem, a tankönyvekben mindig úgy fogalmaztak, hogy: gyümölcs- és szőlőtermesztés. De mindegy, a lényeg, hogy finom, egészséges maga a gyümölcs és a belőle készült bor is – ha mértékkel fogyasztják.

Egy régi, 30-as évekbeli háztartási és egészség-tanácsadó könyvemben többféle betegségre, illetve az egészség fenntartására szőlőkúrát is javasol a szerző.

Tehát fogyasszunk minél többet belőle, használjuk ki, amíg tart a szezon – szerencsére elég hosszan, hiszen a különböző fajták sorban, egymás után érnek be.