Ennyire gyakran azért nem csinálok rántott – vagy bundás – húst, csirkét, mint itt látszik, csak kissé lemaradtam az írással, ezért a bejegyzésekben összesűrűsödtek az ilyenek. És persze nem egyféleképpen készül, hiszen a „burkolat” nagyon sok mindent rejthet. A köret pedig nálunk gyakran csak zöldség vagy saláta, nem azért, mintha nem szeretném a krumplit, de úgy gondolom, hogy érdemes néha mást is kipróbálni.
Ebben az ebédben nem volt más újdonság, mint az összeállítása. Mindkét alkotórészét már máskor is készítettem, csak éppen nem együtt. A párom nem nagyon lelkesedett, amikor elmondtam, hogy mit tervezek, vagyis hogy rántott csirke tészta körettel, de utóbb a végeredmény meggyőzte.
Tehát csirkecombokat kicsontoztam, szeleteket formáltam belőle, és csak lisztbe és tojásba panírozva sütöttem meg, a tojásba egy kevés majonézt keverve.
A köret pedig a máskor csak önállóan készült fokhagymás, petrezselymes tészta volt. Ehhez csak egy fej fokhagymát pirítottam kevés olajon, hozzátettem egy jó adag petrezselymet, azt is picit átpirítottam, és belekevertem a sós vízben kifőzött rövid metéltet.
A kísérleti kaját sikeresnek találtam, jól összeillettek az ízek. Nekem sokkal jobban tetszett, mint a menzán annak idején számomra meglepetést okozott milánói sertésbordának nevezett étel, ami – ha valaki nem ismerné – paradicsomos tészta rántott hússal.
Utolsó kommentek