àlabeck

A sült cékla után következő szintén egyszerű, egészséges és olcsó köret volt – a húst két napra csináltam, többnyire úgy szoktam.

Most is, mint amikor először próbáltam ki a gratinírozott – csőben sült – zellert, elcsábított a boltban a jó nagyméretű zellerek sokasága. Valami mást akartam belőle összehozni. Ezért nem szeleteltem, hanem legyalultam, ami lehetett volna reszelés is, de a „csodagyalum” élesebb, mint a reszelőm, ezért arra esett a választás. A végeredményben nincs nagy különbség.

A megreszelt zellert kevés felforrósított olajra, serpenyőbe tettem, és elég erős fokozaton, lapáttal többször átforgatva sütögettem, pirítgattam, közben meg is sóztam, amitől kevés levet engedett, puhult is.

Közben másik serpenyőben hagymaféléket jól megpirítottam. Ez talán igényel egy kis magyarázatot. A megelőző hétvégén barátainkkal voltunk a szokásos januári kirándulásunkon. Ott megmaradt a reggeliből egy bő maréknyi felvágott póréhagyma, lilahagyma, és még egy zöldpaprika-darabka is volt közte. Hát ezt nem volt szívem otthagyni, kidobni, azért hazahoztam, és ehhez az ételhez hasznosítottam. Azért pirítottam külön, és nem a zellerrel együtt, hogy igazából piruljon meg, és ezt én nem tudtam volna kiszámítani, ha összekeverem.

Amikor a zeller megpuhult, kicsit meg is pirult-barnult, összekevertem a megsült hagymákkal, és még néhány percig együtt is sütöttem, hogy az ízek megfelelően összekeveredjenek

Úgy veszem észre, hogy egyre jobban terjed a cékla sült változata is, és már kicsit gyakrabban alkalmazzák köretként is, nem csak savanyúságnak. Ennek ellenére mégis legtöbben csak megfőzik, ecetes-cukros lébe teszik. A változatosság annyi, hogy tesznek mellé tormát vagy nem, ha igen, akkor reszelve vagy hosszúkás csíkokra vágva. Pedig már jó néhány éve annak is, hogy valakitől hallottam (olyantól, aki hivatásszerűen készítette és árulta), hogy ők a cékla-savanyúságot is sült, nem főtt céklából készítik. Héjastól megsütik, aztán hámozzák, szeletelik és teszik a megfelelő lébe. Sokkal ízesebb így.

Az, hogy a cékla nagyon jó köret is különböző húsok mellé, nálam sem újdonság, emlékeztetőként említem most, mert ezen a módon jól passzolt a – nálam szokásos, év eleji – fogyós étrendbe is.

A kicsi, gömbölyű céklákat meghámoztam. (Kivételesen még gumikesztyűt sem felejtettem el felhúzni hozzá, tehát nem lett napokra lila a kezem.) Négy-hat részre vágtam, tepsiben elterítettem. Darabokra vágtam négy kis darab sárgarépát is, közé szórtam. Spórolósan megsóztam. Mivel én szeretem a fokhagymát, céklához is, három gerezd fokhagymát összenyomtam, és egy egészen kevés olajjal együtt kézzel átsimogattam a tepsiben lévő darabokat.

170 fokos sütőbe tettem, békén hagytam kb. háromnegyed órát, aztán átforgattam. Amikor már kicsit puhábbnak éreztem, erősebb fokozatra tettem. A sötét színe miatt nehézkesebb meglátni, hogy mikor eléggé sült már, de egyszer csak eldöntöttem, hogy már jó. Az is volt.

Most kefirben pácolt és párolt csirkemell mellett volt az ebédünk.

Valószínűleg már mindenki hallotta, olvasta, hogy milyen egészséges a cékla. És ilyenkor könnyen elérhető, olcsó is. Érdemes kihasználni. Korábban szerepelt már itt nálam fokhagymás párolt cékla, sült cékla diómártással, valamint majonézes saláta alkotórészeként is. (És már meg is vettem a következő adag céklát.)

Tulajdonképpen ez is a párolt zöldség egy változata, mégis egészen más. Nem új felfedezésem, hogy az étel, illetve az alapanyagok formája is befolyásolja valamilyen módon az ízét. Például a tésztáknál is... de erről inkább máskor, most a répáról van szó. Sokoldalú, finom, egészséges, és még olcsó is.

Ehhez három darab méretes sárgarépát durvára reszeltem. Serpenyőben – kényelmesebb, ha bevonatos – egy kiskanál olajat melegítettem, beletettem a reszelt répát. Kevergetve átpirítottam, amikor már a színe is megváltozott, az illata is jól érezhetően „sült” volt, megszórtam egy evőkanál curry porral és megsóztam. Curry többféle létezik, nekem itthon édes van, ezért úgy alakítottam erősebbé, de nem túlzottan, hogy még kevertem hozzá egy teáskanálnyi csípős pirospaprikát is. Így még – nagyon kevés vízzel – egy kicsit pároltam is. Végül megszórtam egy bő evőkanálnyi aprított (fagyasztott) petrezselyemmel is.

Dinsztelt apróhús mellé volt remek, érdekes köret. Igaz, a képen a színek összhatása nem a legkiválóbb, az íz ennél sokkal kellemesebb volt.

A következő salátánk majdnem ugyanolyan, mint amilyennel először próbáltam ki a szurimit, ami rákízű préselt haltörmelék. Most – érdekes módon – nem volt annyira piros a rudacskák borítása, inkább narancssárgának mondanám, gondolom, éppen másféle festéket használtak hozzá.

Ehhez a salátához két kis csomag, összesen 20 dkg halrudat vágtam kis darabokra. Kibontottam egy kukoricakonzervet, a levét leöntöttem. Egy szép nagy darab póréhagymából egy kb. 10 centis darabot félkarikákra vágtam, picit megsóztam. Három tojást keményre főztem, ebből kettőt felkockáztam.

Öntetet kevertem egy kis pohár 12%-os tejfölből egy jó evőkanál mustárral, pár kanál citromlével (nem tudom pontosan, mennyi, mert kóstolgatva raktam bele még tovább), folyékony édesítővel és frissen darált borssal. Majonézt most nem tettem bele, így még fogyósabb.

Mindent összeforgattam, tányérokra raktam, a tetejükre reszeltem a harmadik kemény tojást. Magamnak rápöttyintettem egy kevés sós, daráltpaprika-krémet, ezzel sóztam meg egy kicsit, egyúttal színesebb is lett, meg az ízét is szeretem.

A saláta természetesen nem maradhat ki a fogyós vagy kalóriacsökkentős étrendből. Ha engem kérdeznek, szerintem semmilyen étrendből nem maradhatna ki, mert finom, változatos, kellemes. (És most nem merülnék bele abba az elméletbe, mely szerint minden saláta. Váncsa)

Nagyon kényelmesnek találom azt a módszert, hogy vacsorára – de akár ebédre is – összekeverek zöldséget, húsfélét, ahogy éppen eszembe jut, és persze amit az itthoni készlet megenged, aztán valami kötőanyaggal összefogom, aztán jól megeszem.

Egyik este előkészítettem magamnak a tervezett – persze fogyós – vacsorámat. Volt egy fél grillcsirkemell, egy fél kígyóuborka. Ez így elég unalmasnak látszott. Aztán mindkettőt felkockáztam, és összekevertem 2-3 kanál kefirrel. (Mióta valakitől kaptam kefirgombát, azóta mindig van kéznél kefir, nem nagy ügy megcsinálni.) Sózás vagy egyéb ízesítésként felvagdostam két darab sós-vizes uborkát, belekevertem. Így már jobban ízlett, de még rászórtam vagy két kiskanálnyi aprított snidlinget (metélőhagymát) is, amitől élénkebb lett az egész.

Ez is egy ötlet...