Úgy veszem észre, hogy egyre jobban terjed a cékla sült változata is, és már kicsit gyakrabban alkalmazzák köretként is, nem csak savanyúságnak. Ennek ellenére mégis legtöbben csak megfőzik, ecetes-cukros lébe teszik. A változatosság annyi, hogy tesznek mellé tormát vagy nem, ha igen, akkor reszelve vagy hosszúkás csíkokra vágva. Pedig már jó néhány éve annak is, hogy valakitől hallottam (olyantól, aki hivatásszerűen készítette és árulta), hogy ők a cékla-savanyúságot is sült, nem főtt céklából készítik. Héjastól megsütik, aztán hámozzák, szeletelik és teszik a megfelelő lébe. Sokkal ízesebb így.
Az, hogy a cékla nagyon jó köret is különböző húsok mellé, nálam sem újdonság, emlékeztetőként említem most, mert ezen a módon jól passzolt a – nálam szokásos, év eleji – fogyós étrendbe is.
A kicsi, gömbölyű céklákat meghámoztam. (Kivételesen még gumikesztyűt sem felejtettem el felhúzni hozzá, tehát nem lett napokra lila a kezem.) Négy-hat részre vágtam, tepsiben elterítettem. Darabokra vágtam négy kis darab sárgarépát is, közé szórtam. Spórolósan megsóztam. Mivel én szeretem a fokhagymát, céklához is, három gerezd fokhagymát összenyomtam, és egy egészen kevés olajjal együtt kézzel átsimogattam a tepsiben lévő darabokat.
170 fokos sütőbe tettem, békén hagytam kb. háromnegyed órát, aztán átforgattam. Amikor már kicsit puhábbnak éreztem, erősebb fokozatra tettem. A sötét színe miatt nehézkesebb meglátni, hogy mikor eléggé sült már, de egyszer csak eldöntöttem, hogy már jó. Az is volt.
Most kefirben pácolt és párolt csirkemell mellett volt az ebédünk.
Valószínűleg már mindenki hallotta, olvasta, hogy milyen egészséges a cékla. És ilyenkor könnyen elérhető, olcsó is. Érdemes kihasználni. Korábban szerepelt már itt nálam fokhagymás párolt cékla, sült cékla diómártással, valamint majonézes saláta alkotórészeként is. (És már meg is vettem a következő adag céklát.)
Utolsó kommentek