„A „koltúra”. Magyarul: kollektív túra. ... kis csoportokra szakadva tartunk a budai hegyek felé. Valamelyik nagy tisztáson vagy menedékháznál összefolyik a sok kis ér, egyetlen patakká szélesedik, sokan vagyunk, s a legtöbbünk fiatal... következik a „kolkaja”. Mindenki kirakja középre, ami ennivalót hozott. Nem kell szégyellni, ha valaki csak zsíros kenyeret tudott hozni, azt sem, ha semmit sem hozhatott, akinek bicskája van, oszt, mindenből mindenkinek egyformán. Ha falatokat, hát falatokat a kollektív kajából ...” (Szántó Piroska – Akt)

Ha esetleg valaki még nem jött rá, ez a szó azt jelenti, hogy kollektív étkezés, a lényege az, hogy közösen. Mondhatnám azt is, hogy piknik, de az számomra más hangulatot fejez ki; azt, hogy kimegyünk a rétre, leterítünk egy takarót, egy terítőt, kirámoljuk az ennivalót stb. Ezt a szót én még régvolt gyerekkoromban hallottam, a szüleimtől, főleg társas kirándulós alkalmakra használták.

Mi a régi baráti társaságunkkal gyerekkorunk óta járunk együtt kirándulgatni, pár év kihagyás után egy ideig gyerekekkel, most, hogy ők felnőttek, már újra gyerekek nélkül, bár, ha tehetik, gyakran ők is jönnek, legalább egy-egy napra. Most szilveszteri összejövetel helyett „pótszilvesztert”, illetve évnyitó bulit tartottunk. Általában egy hosszú hétvégére megyünk el, valami nagyon egyszerű helyre, turistaházba vagy kulcsosházba, amikor mindannyian összerakjuk az ennivalót, illetve közösen főzünk.

A csak zsíros kenyér korszakon már túl vagyunk, mostanság mindenki úgy készül, mintha egyedül kellene etetnie a 25 fős társaságot, persze a májas zsír, az abált szalonna, kolbásszal töltött karaj, stefánia vagdalt sem maradhat ki, meg még sok egyéb, húsok, saláták stb., leginkább hagyományos étel, mert ez a társaság legjobban azt szereti, de ez nem baj. Nyugodtan mondhatom, hogy mi szem-szájnak ingere. Sokszor nem is tudjuk, hogy éppen ki hozta azt, amit éppen eszünk, akkor szoktuk megkérdezni, ha meg akarjuk dicsérni. Mindenki otthon készíti, együtt tálaljuk, együtt esszük.

Még sütemények is vannak, már csak azért is, mert ilyenkor az aktuális negyedévre eső születésnapokat is megünnepeljük közösen.

Úgy gondolom, jó nekünk, hogy sok év után is együtt vagyunk.