àlabeck

Bízom abban, hogy mindig akad valaki, akinek jól jönnek az ötletek ahhoz, hogyan lehet változatossá tenni az esetleg unalmas párolt zöldség–hús összeállítást. Természetesen az alapvető lehetőség a különféle fűszerezés mind a hús, mind a zöldség esetében. És a zöldség sem csak répát jelent – bár ahogy már többször említettem, az önmaga is nagyon sokféleképpen elkészíthető. Én szeretem a fagyasztott zöldségkeverékeket, kényelmes, hogy nem kell 5–6-féle hozzávalót megvenni, helyettem berakják őket egy zacskóba.

Ezúttal úgy emlékszem, egy ínyenc nevű keverék volt, amiben – a szinte állandó összetevők – sárgarépa, borsó, kukorica mellett volt még gomba, gyöngyhagyma is. Ezt a szokott módon, kevés olajon átforgattam, majd a saját levében-gőzében megpároltam. Általában a fagyasztott alapanyaghoz egyáltalán nem kell további vizet adni. A végén sóztam meg egy kicsit. Egy jénai tál aljába terítettem.

Már előzőleg megfűszereztem pár kisebb pulykamell-darabot egy olasz zöldfűszeres-chilis keverékkel, pici olajjal elkeverve, és a hűtőbe tettem kb. félórára. Ezután további zsiradék hozzáadása nélkül serpenyőben gyorsan mindkét oldalukat megsütöttem, éppen csak pirulósra.

A húsdarabokat a zöldségre fektettem. Összekevertem egy kis pohár joghurtot két kanál tejföllel (így krémesebb) és egy egész tojással, ezt öntöttem a hús tetejére, végül megszórtam reszelt sajttal. Sütőben az öntet megkocsonyásodásáig, illetve a sajt pirulásáig sütöttem.

Éppen egy nagyobb élelmiszerboltban kószáltam, vásárolgattam, amikor a halas pult mellett megláttam, hogy pakolnak valami tálcára csomagolt árut egy külön asztalkára. Filézett, meghámozott (nyúzott) afrikai harcsa volt, ráadásul a mai egyéb árakhoz képest elfogadható összegért. Mivel már valamikor régebben is kifogtam egy ilyen akciót, tehát kipróbáltam ezt a halat, és tetszett is, azonnal vettem belőle.

Az ún. egészséges és kímélősnek mondott étrend szerint azt találtam ki, hogy – szinte úgy, mint a mesebeli lány – teszek is rá bundát meg nem is. A keresztben feldarabolt, papírtörlővel megszárítgatott halat megsóztam, aztán darált zabpehelybe forgattam, a fölösleget leráztam róla, tehát egészen vékony réteg maradt csak. Ezután felvert tojásba mártottam, olajban megsütöttem. Nem kell túl lassan sütni, annak ellenére, hogy elég szép, vaskos szeletek voltak, a hal könnyen átsül, és így nem szárad ki.

A „bunda” egészen vékony volt, ezért gondolom, hogy nem is nagyon nevezném bundának, ez inkább csak egy ruha. És így alig szívott magába olajat, de azért persze papírtörlőre szedtem ki.

És állítólag* a zab(liszt) sok szempontból jobb, mint a búzaliszt, így azt képzelhetem, hogy kevésbé hizlalósat főztem, mint a hagyományos rántott hal lett volna.

Körete – ebből látszik, hogy ezt sem tegnap csináltam – az előző napokról megmaradt sült cékla és zeller volt.

*Az elmúlt években egyre növekedett az érdeklődés a zabpehely, és annak egészségügyi előnyei iránt. Már kis mennyiség fogyasztása is észrevehetően csökkenti a koleszterinszintet, köszönhetően oldható rost tartalmának, valamint segít megelőzni a szívbetegségeket alacsony zsírtartalmú étrend mellett. A zabpehely sok sportoló étrendjében is központi szerepet tölt be, különösen az erősportolók között. Az oldható rosttartalom képes az emésztést lassítani, így stabilizálja a vércukorszintet.
További információk például itt, de sok más helyen is találhatók.

Nem a napokban, kb. két hónapja sütöttem ezt, nem is egészen újdonság, de mégis megmutatom, el akarom mesélni, hogy érdemes volt muffinként megsütni egy jól bevált kevert süteményt. Azért csináltam így, mert nem itthon ettük, hanem elszállítani készült, így sokkal kényelmesebb volt az adagolás, kínálás. Persze – ahogy máskor is – fel is darabolhattam volna előre, de így biztosabban nem szárad ki. No meg szerintem jól, gusztusosan, harapni valóan is nézett ki.

Számomra az is bebizonyosodott, hogy nem feltétlenül kell a muffinhoz különösebb „varázslásokat” végezni; tehát hogy külön-külön a száraz meg nedves anyagokat összekeverni, pontosan ugyanolyan jó lett, hogy a keverés sorrendjét az eredeti recept szerint csináltam. Egyetlen különbség volt, hogy most kicsivel több almát tettem bele – közel egy kilót – és lekvárt nem kentem bele, egyáltalán nem volt száraz. (Tea, kávé mellé fogyasztva még jobb.)

A minimuffin-formában éppen két adag lett ebből a mennyiségből. (Látszik is, hogy a két formám nem egyidős. Miután vettem egyet, elég hamar rájöttem, hogy a régi receptekben megadott, egy szokásos tepsire méretezett mennyiségeket ehhez felezni kell, ami többnyire nekünk elég is volt. De mivel néha vendégekre is számítok, ahogy újra láttam ugyanolyan formát, vettem még egyet.)

Tudom, hogy nem mindenkinek ébred föl az étvágya egy marék friss, zöld (esetleg sárgás) levél láttán, sőt, sokan – én is ismerek ilyet – tiltakoznának is: nem vagyok én nyúl! Szerintem pedig szép, kívánatos egy ilyen csokor, annak ellenére és amellett, hogy én kimondottan húskedvelő vagyok. Remekül elférnek egymás mellett.

A sok jó zöldségből, amit felhalmoztam, főztem, félretettem a kínai kel és a szárzeller középső részét, két csinos kis sárgarépát és egy póréhagyma világos részéből egy darabot. Ezt mind felaprítottam, a répát durvára reszeltem, összekevertem.

És a lényeg, olvastam egy kellemes, diétásnak szánt salátaöntetet, ezt akartam kipróbálni hozzá:
5 evőkanál balzsamecet, 1 evőkanál mustár, egy evőkanál víz, egy teáskanál olaj (az eredeti recept dió- vagy olívaolajat ajánl, én nemrég kaptam valakitől avokádóolajat, azt kevertem bele), végül egy gerezd fokhagyma összenyomva és néhány aprított bazsalikomlevél.

Egyetlen gond volt, hogy nekem csak sötét balzsamecetem volt itthon, amitől kevésbé szép lett az összhatás, hiszen egyenletesen barnás színű lett az egész. De ez egyáltalán nem befolyásolta rossz irányba az ízét, eldöntöttem, beszerzek világos balzsamecetet a következő hasonló öntethez, ez ne legyen akadály!

Tulajdonképpen ez sem különleges étel, de mivel nálunk nem mindennap van az asztalunkon szárzeller, nagyon kellemes változatosságot biztosított a fogyós kaják, azon belül is a párolt zöldségek sorában.

A múltkori nagy zöldségvásárlós alkalommal vettük ezt is. Már egy ideje szerepelt a bevásárlólistámon, bár nem voltam biztos abban, hogyan fogom elkészíteni. Ezelőtt kizárólag nyersen ettem, mintegy 15 centis darabokra felvágva, valamilyen kellemes mártogatós kencefélébe tunkolva. Most úgy gondoltam, kipróbálom másképp is. Darabjaira szétbontottam a csomag, illetve egy tő zellerszárat, a vastagabbakat külön, a leveleket levágtam róla. A közepén lévő gyengébb, lágyabb részt félretettem más célra a levelekkel együtt. Az erősebb nyeleket keresztben feldaraboltam. Mivel éppen – mint szinte mindig – volt itthon pár darab szép sárgarépa is, abból is feldaraboltam három kisebbet, jó is, meg így együtt, keverve sokkal mutatósabb lett. Mindezt egészen kevés olajon, serpenyőben, forrón átforgattam, majd picit megsózva kisebb fokozaton addig hagytam, amíg nagyjából megpuhult a zellerszár is, a répa is.

Csirkemellből terveztem mellé natúr szeletet, a szokásosan a lapjában kettévágott filéből készült szeletek már befűszerezve a hűtőben pácolódtak, hogy amíg a zöldség puhul, gyorsan megsüssem.

Közben észrevettem, hogy a frissen vásárolt tojások közül az egyik repedt, tehát minél előbb fel kell használni. Felütöttem – szerencsére hibátlan volt –, kicsit fölvertem és sütés előtt megmártottam benne minden szelet húst, úgy sütöttem meg. A lisztbe forgatás helyett nagyszerűen bevált ez a módszer, a hús puha, porhanyós, lágy lett. Legközelebb már tervezetten, és nem csak „tojásmentés” céljából fogom így csinálni.

És még szénhidrátszegény is volt az étel, a szép, színes és nem utolsósorban nagyon kellemes ízű körettel együtt.