A múltkor jó nagy bevásárlást csaptunk, vettünk egy csomó zöldségfélét. Valahogy ami a szemünk elé került ebből is, abból is szép, friss, azt megvettük, gondoltuk, hogy majd csak kitalálok valamit, mi legyen belőle. Így is történt, jó sok napra megvolt a főzni- és ennivaló.
Az egyik egy jó nagy kínai kel volt. Gondoltam főzelékre is belőle, de végül leves mellett döntöttem, virsli is volt itthon, viszonylag régen is főztem ilyet, tehát minden adott volt a frankfurti leveshez. Először lebontottam róla a nagyobb leveleket, megmostam, és – ahogy máskor is – kivágtam belőle a közepén lévő vastag részeket. Ezeket más felhasználásra szántam. A megmarad zöld leveleket keresztben kb. ujjnyi csíkokra vágtam. Megtisztítottam, felkockáztam két-két darab sárga- és fehérrépát, és föltettem főzni, nem nagyon sok vízben, amihez egy kisebb adag füstölt levet kevertem.
(A füstölt lé most egy füstölt marhanyelv főzéséből maradt, amit már borzasztó régen nem ettem, és mindig szerettem, most egy akcióban megajándékoztam magam vele. Nagyon sós volt, több váltott vízben áztattam főzés előtt is, majd váltott vizekben főztem is, ezért csak részben használtam belőle a leendő leveshez.)
Fűszereztem borsikával, kevés őrölt köménnyel. Belekarikáztam a feltétlenül szükséges frankfurti virslit. A sűrítést megpróbáltam diétásabban megoldani, ezért egy evőkanál darált zabpelyhet elkevertem kb. két kanál kefirrel, megszíneztem pirospaprikával, és óvatosan – először a forró léből kimerve, a kefires habaráshoz keverve – belefőztem a levesbe.
Szeretjük ezt a levest, ebben a kissé könnyített formában is nagyon jó volt.
Utolsó kommentek