Kellemes, boldog ünnepeket kívánok mindenkinek!

Ahogy máskor is – nekem így ízlik legjobban – a zöld spárgát az alsó harmada meghámozása után 2-3 centis darabokra vágtam, nagyon kevés olajon, serpenyőben megpirítottam, aztán enyhén megsózva fedő alatt, saját gőzében puhára pároltam, majd a fedőt levéve ismét pirítottam. Ezt így, ahogy volt, sütőben sütött csirkecomb mellé ettük köretként.

A gőzölő betéten megpárolt fehér spárgát 4-5 darabonként feketeerdei sonkába tekertem, a csomagocskákat egy jénai tálba fektettem. Kb. 15 percig magas fokozaton a sütőben pirítottam. Közben hat (meglehetősen kicsi) tojást elkevertem három evőkanál tejföllel és három evőkanál reszelt sajttal, enyhén megsóztam. Hozzákevertem még egy hasonló adag aprított medvehagymát is. Ezt a keveréket a sonkás spárgatekercsekre öntöttem, visszatettem sütőbe, míg szépen átsült. Először szép magasra föl is emelkedett, de ez igen hamar elmúlt, ami egyáltalán nem zavarta az ízek élvezetét.

Most már igazából megkezdődött a spárga szezonja. Ez nálam azt jelenti, hogy nemcsak lehet kapni friss spárgát, hanem – mondjuk – megfizethető is. Úgy tűnik, ennél még megmaradt a szezonalitás, tehát megfelelően ki kell élvezni/használni, amikor van. Ezúttal is a piacon járva vettem mindkét fajtából egy-egy csomaggal. (Persze most már – néhány éve, mióta divatba jött – tudom, hogy ez nem két fajta, csak másképpen gondozzák.)

Nem emlékszem, tettem-e már hasonló vallomást; gyerekkoromban csak spárgakrémlevessel találkoztam, az nem lopta be magát a szívembe, vagyis nagyon nem szerettem. Aztán, több év elteltével, volt szerencsém találkozni a klasszikus, megfőtt, majd vajban átforgatott spárgával (ez nem itthon történt, a spárga sült csirke köreteként szerepelt), azt hiszem, ekkor kezdtem el értékelni. De a lötyögősre főtt, bő vajban úszkáló változatot nem sikerült megkedvelnem. Mégsem hagyott nyugodni a dolog, kidolgoztam a saját elkészítési módjaimat, ahogy nagyon megszerettem ezt a furcsa zöldségfélét (vagy mi is ez), és ezért amíg tart a szezon, nyakra-főre veszem, főzöm, sütöm. És hát természetesen igyekszem, hogy változatos legyen.

Az idei első alkalommal a fehér spárgát gőzölő betét segítségével készítettem el. A meghámozott spárgákat kettévágtam, a pároló betétre pakoltam. A lábosba annyi vizet töltöttem, hogy ne érje el a betétet, egy kiskanál sót is tettem bele. A víz felforrása után lefedve 10 percig főztem/pároltam, ennyi elég volt a spárga kellemes, de nem túlzott puhaságához.

Igaz, múlt pénteki bevásárláskor még volt a piacon medvehagyma, de azért már kifutóban van a szezonja. Mivel én szeretem télen is belekeverni, rászórni pl. levesekre, salátákra, zöldségekre, most is bepakoltam a fagyasztóba egy szép adagot.

Ez az étel azonban még frissből készült. Semmi különös, egy már többször elkészítettnek a változata. Mint már olyan sokszor hangoztattam, szeretem variálgatni az ételeket, ettől válik alkotóvá és nem unalmas rutinná számomra a főzés.

Mivel hirtelen elhatározás szülte ezt az ebédötletet, abból raktam össze, ami itthon volt. A kis bambusznyársakra ezúttal a csirkemell-darabkák közé egyszerű pulykasonka és vékony szalonna került felváltva. A sonka annyira vékony szeletekből állt, hogy két-három réteget tűztem egymás mellé.

A bundának szánt palacsintatészta is a szokásos: kb. joghurt (vagy hígabb tejföl) sűrűségűre kevert tojás, kukoricaliszt, kevesebb finomliszt, tej, só, kiskanál sütőpor. Összekeverés után tettem bele egy maréknyi felaprított medvehagymát.

Ebbe a keverékbe forgattam a nyársakat, majd olajban kisütöttem. Nem kell túl lassan sütni, akkor száraz sem lesz, és nem szívja magába az olajat sem. A biztonság kedvéért azért papírtörlőre szedtem ki.

Kockára vágott, főtt, majd a sütőben, kevés olajjal megspriccelve megsütött (nálunk kapirgáltnak nevezett) krumpli volt a körete.