Most már igazából megkezdődött a spárga szezonja. Ez nálam azt jelenti, hogy nemcsak lehet kapni friss spárgát, hanem – mondjuk – megfizethető is. Úgy tűnik, ennél még megmaradt a szezonalitás, tehát megfelelően ki kell élvezni/használni, amikor van. Ezúttal is a piacon járva vettem mindkét fajtából egy-egy csomaggal. (Persze most már – néhány éve, mióta divatba jött – tudom, hogy ez nem két fajta, csak másképpen gondozzák.)
Nem emlékszem, tettem-e már hasonló vallomást; gyerekkoromban csak spárgakrémlevessel találkoztam, az nem lopta be magát a szívembe, vagyis nagyon nem szerettem. Aztán, több év elteltével, volt szerencsém találkozni a klasszikus, megfőtt, majd vajban átforgatott spárgával (ez nem itthon történt, a spárga sült csirke köreteként szerepelt), azt hiszem, ekkor kezdtem el értékelni. De a lötyögősre főtt, bő vajban úszkáló változatot nem sikerült megkedvelnem. Mégsem hagyott nyugodni a dolog, kidolgoztam a saját elkészítési módjaimat, ahogy nagyon megszerettem ezt a furcsa zöldségfélét (vagy mi is ez), és ezért amíg tart a szezon, nyakra-főre veszem, főzöm, sütöm. És hát természetesen igyekszem, hogy változatos legyen.
Az idei első alkalommal a fehér spárgát gőzölő betét segítségével készítettem el. A meghámozott spárgákat kettévágtam, a pároló betétre pakoltam. A lábosba annyi vizet töltöttem, hogy ne érje el a betétet, egy kiskanál sót is tettem bele. A víz felforrása után lefedve 10 percig főztem/pároltam, ennyi elég volt a spárga kellemes, de nem túlzott puhaságához.
Utolsó kommentek