Az adzsika (аджика) alapvető ételízesítő a kaukázusi konyhában. Az alapja piros színű, erős paprika, fokhagyma, só. (A név abház nyelven egyszerűen sót jelent, a máshol elterjedten adzsikának nevezettet ott apyrpyl-dzsikának (апырпыл-джика) hívják, ez pedig paprikás só.
És ehhez jöhet még számtalan további összetevő; szinte kötelező a koriander, ami a grúz – és más kaukázusi – konyha nagyon gyakori fűszere; sárgarépa, édes paprika, paradicsom, alma. Végtelen a variációs lehetőség, és ezt ki is használják. Ha nem annyira sűrű és sós a végeredmény, akkor nemcsak ételízesőként, hanem szószként is tökéletes. Még keverni is szokták egy másik híres mártással, a tkemalival. Képtelenség felsorolni, érdemes kísérletezni az ízekkel.
Én az alap-adzsikát vásárolni szoktam, nem készítek, nem fogy annyi belőle, hogy érdemes lenne. De a változatok … az más. Például a tkemali is nagy kedvencünk.
Az almás adzsika egy szelídebb szósz, nem annyira erős, csak csípős, pikáns ízű mártás, amit további hígítás nélkül, esetleg fűszerekkel ízesítve – bazsalikom, koriander, zeller, tárkony stb. – lehet felhasználni húsokhoz, halakhoz, csirkéhez, de zöldségételekhez is. Mártogatósnak is kellemes. Ehhez is igen sok recept van a neten, azokból kombináltam össze.
Nem csináltam túl nagy adagot, hiszen csak ketten vagyunk, nem eszünk olyan sokat, és van másféle mártás is, de mindenképpen ki akartam próbálni, ilyet még nem főztem:
1 kg paradicsomot, ½ kg kápia paprikát, három nagyobb, savanykás almát (kb. 40 dkg), ½ kg sárgarépát, egy fej fokhagymát és 5 pici darab erős paprikát megtisztítottam, feldaraboltam, majd turmixgépben összeaprítottam. (Lehet aprítóval, húsdarálóval – ahogy tetszik.)
Lábosban hozzátettem még kb. fél pohár olívaolajat, kiskanál sót. Kevergetve főztem kb. félóráig, aztán kisebb üvegekbe tettem, lezártam, és száraz dunsztba – pokrócok közé csomagolva – tettem másnapig.
Már csak a címkék hiányoztak, a helye a spájzban már elő volt készítve.
Utolsó kommentek