Továbbra is tudnám dicsérni – mint ahogy már többször tettem – a tökfélék sokoldalúságát, előnyeit, és hogy mi még mindig nem untuk meg. De minek, mikor ez egyértelműen kiderül az elmesélt ételeim leírásából.
Most azonban egyáltalán nem egy előre elgondolt ötletet valósítottam meg, hanem szépen sorban a véletlen rakta össze ezt az ebédet. Először vettünk egy darab száraz kolbászt, próbaképpen, mert ilyen fajtát még nem láttunk. (Gyakran próbálkozunk, kevés sikerrel.) Nem volt túl rossz, de nem is túl jó. Úgy döntöttünk, hogy nem esszük meg hideg kajának, a párom javasolta, hogy legyen inkább belőle rakott krumpli, az úgyis régen volt már.
Közben egy kedves ismerőstől kaptam egy szép, fiatal tököt és egy nagyobbacska, de szintén még gyenge cukkinit. És akkor úgy döntöttem, hogy inkább rakott cukkini lesz. Igaz, nemrég volt rakott padlizsán a műsoron, de egészen másképp (majd leírom azt is).
Ehhez megfőztem 4 db tojást keményre, a kolbászt karikára vágtam, a cukkinit is. A kolbászt – ahogy a rakott krumplihoz is szoktam – átforgattam kevés zsíron, aztán kihalásztam. Ugyanezen a zsíron egyenként átpirítottam a cukkinikat. Ezután egy jénai tál alját kiraktam a cukkinikkal, rá egy sor karikára vágott kemény tojást, arra a kolbászt, végül a cukkinik másik felét.
A sütőbe tettem, kicsit összesütöttem. Közben elkészítettem az öntetet. Ehhez egy kanál lisztet szárazon megmelegítettem (a cukkini és a többi éppen elég zsíros volt) tejjel elkevertem, tovább kevergetve belefőztem egy nagy háromszögletű sajtot, végül egy pohár tejföllel is összekevertem. Ráöntöttem a rotyogó cukkinik tetejére, majd addig sütöttem még, amíg kissé pirulni/barnulni kezdett.
Nagyon szépen tálalni nem tudtam, de jó lett. Hozzá azért nem ártott egy citromos vegyes saláta, amit még előző nap készítettem, jó nagy adagot.
Utolsó kommentek