Régebben – otthon is, menzán is – ha azt mondták, főtt tészta van ebédre, akkor többnyire édesen képzeltük el. A diós, a mákos, lekváros és jobb napokon a rakott tészta volt a gyakori. A túrós tészta édes, a túrós csusza sós, jó sok szalonnapörccel. (Ezen lehet vitatkozni, melyik az egyedül üdvözítő változat, szoktak is...) Ami nem édes, pl. a krumplis tészta és a káposztás cvekedli, az már más kategória, az elé talán egy kicsit kevésbé sűrű leves is elég volt. És ne feledkezzünk meg a sokak által nagyon nem kedvelt grízes tésztáról sem, amit sokan sóval, savanyú uborkával ettek, mások – például én – lekvárral, lehetőleg házi baracklekvárral, még többen sehogy sem.
Azt gondolom, hogy az olasz konyha terjedésével, ismertebbé válásával kezdődött a tésztaételek átértékelése, sokszínűbbé alakulása nálunk is. Talán az olasz tengerparti, apartmanos nyaralások segítettek, aztán a pizzériák megjelenése nálunk is, no meg a tévé, nem utolsósorban.
Természetesen sokak házilag is igyekeznek az „igazi” olasz ételeket, pastákat elkészíteni, autentikus recept szerint. Ez is nagyon jó, főleg azoknak, akik valóban ismerik ezeket.
Én az ötleteket élvezem, azt hogy mennyire gyorsan lehet elkészíteni egy nagyon finom ételt a rendelkezésre álló tésztaválasztékból. Azt, hogy azelőtt nem jutott volna eszembe pl. petrezselymes-fokhagymás tésztát csinálni, kevésnek tűnt volna a feltét, pedig nem...
Most, hogy már nincs meg a kiskertünk, az erkélyen növesztem a kedvenc fűszereimet, részben a virágok között, részben meg az ablakpárkányon. Mindegyik igazán jól néz ki, de főleg a bazsalikom nagyon kitett magáért, csodásan nő, terjed, gyönyörű. És ahányszor lecsípkedek belőle egy adag levelet, legalább háromszor annyit hoz helyette.
Ezért jött az ötlet, hogy most bazsalikomos lesz a tészta.
Előkészítésként felaprítottam egy jó nagy maréknyi bazsalikomlevelet, néhány gerezd fokhagymát szeletekre vágtam, pár darab apró piros chilipaprikát (az is az erkélyen termett) szintén felvagdostam. Egy csomag szeletelt bacont felvágtam, megsütöttem, egy kevés zsírt adtam hozzá. Beletettem a fokhagymát és a paprikát is, pár percig még sütöttem. Ezután kevertem hozzá a bazsalikomot.
A tésztát – durum, rövid cső – sós vízben kifőztem leszűrtem, és azonnal a keverékbe borítottam.
Szerintem nagyszerű, illatos, finom. Éppen csak annyira csípős, amennyire mi szeretjük (a paprikát már előzőleg teszteltük, hogy mennyire erős), egy kevés só még kellett rá, más semmi nem hiányzott.
Utolsó kommentek