Szeretem az ilyen és hasonló hústekercseket. Nem túl bonyolultan lehet elég mutatós ételt csinálni, ami ráadásul finom is. Tapasztalatom szerint így biztosan nem szárad ki a hús – legalábbis ahhoz nagyon kellene igyekezni, túlsütni stb.
Sokszor nemcsak az összerakott alapanyagokon múlik az íze, hanem azok sorrendjén is. Így aztán még a szokásos is lehet egy kicsikét változatosabb.
A sonkás-sajtos húsos összeállítás igazán közkedvelt, gyakran készített étel otthon és vendéglőben is. Többnyire rántott húsba csomagolják szeletben a sonkát és sajtot, az is finom tud lenni, de lehet másképpen is...
Most én a kifektetett (fekete-erdei) sonkaszeletekre fektettem a kissé kiveregetett csirkemell-szeleteket, nagyon enyhe – zöldfűszeres sóval – sózás után bőven rászórtam a reszelt edami sajtot, aztán feltekertem.
A nyitott felével alul serpenyőbe fektettem, kevés libazsírt tettem mellé, majd pár perc alatt, közben megforgatva, pirosasra sütöttem. A sajt egy kicsikét kifolyt, de ez egyáltalán nem baj.
„Véletlenül” éppen volt itthon két szép karalábé, ezért sült hasábkaralábét gondoltam mellé. Visszalapoztam a naplómban, mert rémlett, hogy valami hasonló volt régebben is – hát éppen sonkás tekercs mellé volt akkor is. Már itt is a bizonyíték, hogy apró különbséggel is lehet más-más ételt összerakni.
A sütőben a karalábé-köret is hamar elkészült, könnyű, gyors ebédünk volt.
Utolsó kommentek