Három darab szép, elég karcsú, közepes méretű padlizsánt vettem a piacon – a szokott eset – nem tervszerűen, csak mert tetszett. Aztán itthon végiggondoltam, hogy egy ebédre köretnek bőven elég kettő is. A harmadikból pedig kenyérre kenőset terveztem. És nem a bolgár paprikás-paradicsomos (abból még van üvegben, a spájzban), nem is hagymás, nem is az egyszerű majonézes-fokhagymás. Már régóta terveztem, hogy valahogy dióval keverve próbálom meg. Most végre eszembe jutott, hogy a legjobb lesz, ha diómajonézzel csinálom. A már régebben leírt recepten annyit változtattam, hogy kevesebb olajat tettem bele, kb. fél decit csak, és a citromlé helyett a korábban a mintákból fel nem használt fél üvegecske tárkonyos tokaji borecetet kevertem bele. A hozzáadott vízzel jó habosra kevertem.
Közben a padlizsánt a már kipróbált módon a sütőben megsütöttem, félbevágva, bekockázva, kevés olajjal megkenve. Amikor megsült, könnyen ki lehetett fordítani a héjából, és a jól megpuhult belét kiskanállal kiszedni. Kihűlés után a diómajonézhez kevertem, és tettem még bele egy gerezd összenyomott fokhagymát is. Ezt is a botmixerrel kevertem, így a krém egészen sima lett. (Persze fokhagyma nélkül is jó, de én szeretem. Ezzel a kevéskével egyáltalán nem lett túl erősen fokhagymás.)
Kenyérre kenve reggelire, ill. vacsorára ettük, de sajtos kekszfélével csak úgy, mártogatva is nagyon jó.
Utolsó kommentek