Teljes nevén: Válogatott (vagy összegyűjtött) húsos szoljanka, eredetileg, oroszul: Солянка сборная мясная. A híres orosz/ukrán levesek – például borscs, scsi, szoljanka – közül ez az, amelyik a magyar utazóknak a legjobban ízlett. Még olyanok is kedvelték, akik akkoriban még külföldön is nehezen tudtak kiszakadni a rántott hús, pörkölt, fasírt alkotta háromszögből, vagyis nehezen fogadtak el más ételt. Hát igazán jó is!

És tulajdonképpen nem is nehéz megfőzni... persze, mondjuk, ha van néhányféle húsból maradék, meg még ez-az. Természetesen ennek is van kb. annyi receptje, ahányan megfőzik, mint minden gyakori, nemzetinek számító ételnek, de ez ugyanakkor jó is, mert szabad teret hagy a képzeletnek és a saját hűtőnknek-kamránknak. Néhány alapszabályt azért be kell tartani, ha jó eredményt akarunk elérni. Ilyen például, hogy legalább öt húsfélének kell benne lennie, de minél több, annál finomabb az eredmény.

Tehát a hozzávalók – az enyéim (a mennyiségek kb.):
Főtt marhahús: 20 dkg, sült csirkemell (mert éppen ez volt): 20 dkg, főtt, füstölt tarja: 15 dkg, füstölt kolbász: 10 dkg, frankfurti virsli: 4 db. Kell még hozzá 1-2 fej vöröshagyma, 5-6 db sós-vizes uborka, 1 sárgarépa, paradicsompüré, valamint fekete olajbogyó, kapribogyó, marinált gomba, és a tálaláshoz citrom és tejföl.

Igazából kellene még bele vese is, ezt helyből elvetettem, nem az én műfajom, bár megeszem, de nem állok neki elkészíteni, különösen, hogy nem is kellene túl sok belőle. Ezt jól lehetne helyettesíteni akár sertésnyelvvel is, ezzel semmi bajom, sőt... Kerestem is a piacon, de nem kaptam, tehát kimaradt.

A marhahússal úgy volt, hogy előzőleg főztem egy finom, rendes marhahúslevest. Abból jól megebédeltünk – erről még majd írok talán –, és a szoljankához szükséges húst félretettem. Külön egy bő fél liter levet is.

Előkészítésként minden húsfélét feldaraboltam. A répát és a hagymát vékony (3 mm) csíkokra gyalultam, a sós vizes uborkát keresztben, kicsit nagyobb hasábokra (7 mm).

Kevés zsíron sütni kezdtem a hagymát, amikor kicsikét már pirulni kezdett, hozzátettem a répát, azt világosodásig kevergettem, sütöttem. Ezután következett egy kis doboz paradicsompüré, azzal is pirítgattam egy-két percig. Sorban hozzátettem a húsféléket, mindegyiket egy kicsit átpirítva, de csak óvatosan, hogy ne törjenek, essenek szét, mivel egyik sem nyers. Ezután fölengedtem húsleves és víz keverékével. Ez összesen kb. 2,5 liter volt. Öt percig forraltam lassú gyöngyözéssel, aztán beletettem az uborkát – nem nagyon lecsöpögtetve – és egy teáskanálnyi kapribogyót. Mivel éppen volt készen, tettem még bele egy adag – úgy fél befőttes üvegnyi – marinált gombát is. Ez nem kötelező alkotórész, de illik hozzá. Egyébként létezik gombás vagy halas szoljanka is, akkor hús nincs benne.

További öt perc után megkóstoltam, a lényeg, hogy legyen – ahogy viccesen mondani szokták – elég meleg, elég sós, de ebben az esetben elég savanykásnak, pikánsnak is kell lennie. Ha nem olyan, akkor az uborka levének a hozzáadásával lehet pótolni. Végül beletettem egy maréknyi fekete olajbogyót, utána rögtön el is zártam a tűzhelyet.

Tálalásnál minden tányérba tettem egy karika citromot, és az asztalra készítettem tejfölt, és különböző „zöldeket”, amit már mindenki magának vesz és tesz ízlése szerint. A zöld lehet kapor, petrezselyem, leggyakrabban ezeket teszik rá, de most én mást gondoltam. Mivel éppen akkor vettem két nagyon szép csomag újhagymát, és természetesen, szokás szerint nem engedtem leszedni a zöldjét a piacon, ebből karikáztam föl egy adagot, valamint felaprítottam néhány medvehagymalevelet. Nagyszerűen illett hozzá mind a kettő.

Ez az adag bőségesen négyszemélyes volt – igaz, nem nagyon nagy a leveses tányérunk – fejenként két tányérral számolva, ugyanis nagyon ízlett, egyszerűen muszáj volt másodszor is szedni.

Szóval a lényeg az, hogy akkor érdemes ilyenhez hozzáfogni, amikor van többféle hús maradék otthon. Ez bármilyen lehet, semmi nem kötelező. Van, aki pár szem krumplit is főz bele, van, aki szerint sem krumpli, sem répa nem való hozzá. Tehát működhet a fantázia, de az uborka nem maradhat el, esetleg, ha nincs sós, akkor a marinált is jó lehet, de pl. a csemege nem az igazi, mert nem teszi kellően pikánssá az ételt. Én igazán jó szívvel ajánlom, hogy aki nem ismeri, próbálja meg! (Aki meg ismeri, és még csak étteremben evett, szerette, de nem főzött még ilyet, még inkább!)