Gondolom, nem csak nálunk szokás, hogy ha valahova utazunk, ha még oly kevés időre is, hozunk valami emléket onnan. És persze ajándékot a család többi tagjának. Legutóbb nem is gondoltam másra, mint hogy szárított vargányagombát fogok hozni, nagyon csalódott lettem volna, ha nem sikerül – de szerencsére volt, szép volt, igazi volt. Majd jól beosztom, és akkor sokáig eltart.

És milyen a véletlen, nemrég valaki levélben kérdezte, hogy ismerem-e egy bizonyos ukrán gombaleves receptjét, ugyanis ő azt kóstolta valamikor régen, és azóta is szeretné megtalálni, elkészíteni. Sajnos én ezt a levest nem ismertem, de kerestem és találtam sok receptet – az ottani neve juska sz gribami (юшка с грибами), vagyis egyszerűen leves gombával.

A „juska” név ukrán, délorosz és belarusz területen a leginkább elterjedt, és híg, vagyis sűrítés nélküli levest jelent. (Mást is jelent, de ez olyan sokrétű és bonyolult, hogy fórumokon hosszasan foglalkoznak vele, de nekem most elég a leves.)

De mivel – mint már többször is elmeséltem – nagyon szeretem a gombát, különösen az erdei, azon belül pedig legeslegjobban a vargányagombát, minél előbb akartam valamit főzni az „úti emlék” szárított gombából. És az ukrán gombaleves receptjének keresgélése közben ki is alakult, hogy milyet főzzek.

Egy kicsike maréknyi – le is mértem, egy deka – szárított gombát beáztattam. Elővettem még kb. 10 dkg elősütött-párolt fagyasztott gombalábat is. Nagyon kevés zsiradékon átpirítottam egy-egy közepes méretű, kockára vágott sárga- és fehérrépát, felengedtem kb. két bögre vízzel, beletettem azt a húslevet, amit a csirkecombok sütésénél leöntöttem, félretettem. (Ha nincs ez a húslé, akkor még egy kicsike hagymát is tettem volna a zöldségekhez.) Amikor a répák majdnem puhára főttek, beletettem a fagyasztott gombát, majd a beáztatott, megpuhult, kis darabokra vágott szárított gombát. Megkóstoltam, sózni nem kellett, a húslé elég tömény volt. Az állaga kocsonyás, talán olyasmi, mint a tévében, az ismert szakács által reklámozott húsleves sűrítményé, bár azt még nem láttam közelről.

Közben egy kicsi, kb. 15 dkg csirkemellet apró darabokra vágtam (darálni is lehetett volna, de nem akartam, hogy túl pempős legyen), elkevertem két púpos evőkanál grízzel – most tönkölydarát használtam – és egy egész tojással, kevés sóval, fehér borssal. Egy kis pihentetés után vizes kézzel apró gombóckákat formáltam belőle.

A levest alacsony fokozaton még öt percig főztem, aztán beletettem a húsgombócokat, és további 10 percig lassan, csak éppen gyöngyözve forraltam. Aztán petrezselyemmel megszórtam. Sajnos nem tudom, hogy eléggé hasonlít-e arra a bizonyos levesre, amit a valaki szeretne megtalálni, de hasonlít a gombalevesre kárpátaljai módra, és az biztos, hogy szerintem nagyon-nagyon finom volt. Ma már a kevés maradékot is megettük, és azért írom le gyorsan, hogy minél előbb meg tudjam ismételni, el ne felejtsem.