Természetesen múltkor a vendégeknek nemcsak sós harapnivalót, hanem édességet is készítettem. De nem akartam túlbonyolítani, sem a sütést, sem az elfogyasztását. Ilyenkor elég jó választásnak tűnik – és divatos is – a muffin.
Éppen előtte pár nappal vettem meg azokat a helyes kis muffinformákat, amelyek úgy néznek ki, mint a muffinpapír, de szilikonból vannak, ezért nagyon kényelmesek és még szép színesek, mutatósak is. Egyszer régebben láttam ilyet, akkor nem vettem, később meg sokszor kerestem, nem találtam. Most végre megvan. Eddig csak mini muffinformám volt, az a szokásos, 12 db egyben fajta. Egy garnitúrában nyolc darab volt, és ha már … akkor két adagot vettem. És ha nem így lett volna, akkor valószínűleg le sem írnám ezt, de az is lehet, hogy nem ilyenre sütöttem volna.
A receptet, amit találtam, csak egészen kicsikét módosítottam. Annyira egyszerű recept, tulajdonképpen egy kevert joghurtos sütemény. (Azt hiszem, ez már nem annyira divatos, mint néhány évvel ezelőtt, de talán nem merült még teljesen feledésbe.) Azért remélem, többen is emlékeznek: ennél mindenhez – majdnem – a joghurtos pohár a mérce, ezért gyerekek is előszeretettel készítették.
Két egész tojást habosra kevertem fél pohár kristálycukorral, majd egy pohár joghurtot – itt az eredeti recepttől eltérően nem natúr, hanem málnás ivójoghurtot használtam – és fél pohár étolajat kevertem hozzá. Ezután adtam hozzá két pohár lisztet, amibe egy csomag sütőport és egy csipet sót kevertem. A végén hozzákevertem kb. kétharmad tábla étcsokoládét, amit előzőleg a reszelő nagyobb lyukú részén reszeltem le.
A formákat ecset segítségével kiolajoztam, és az összekevert masszát szétosztottam bennük. Mindegyik tetejére egy fél kocka csokit tettem.
A sütőben kb. 35 perc alatt sültek meg, ezt a szokásos tűvel ellenőriztem, amikor a tűre már nem ragadt a tészta, késznek nyilvánítottam.
Mivel a málnás joghurt önmagában sem volt túlságosan erőteljes (mű)ízű, a kész muffinon is éppen csak halványan lehetett érezni, és ez éppen így volt jó.
Utolsó kommentek