Családi összejövetelünk volt, mivel karácsonykor nem volt teljes a létszám, most igyekeztünk egy kicsikét pótolni. Nem közös ebédre, hanem csak „sütire, kávéra” hívtam a vendégeket. Mégis úgy éreztem, hogy nem lesz elég valami édes sütemény, szükség van sós harapnivalóra is.

Így jutott eszembe ez, amit már igen régen nem csináltam, a töltött kosárkák. Általában kétfélét, húsosat és gombásat szoktam, ettől most sem tértem el. De volt egy nagyon nagy gondom; nem emlékeztem, milyen tésztából szoktam a kosárkákat sütni. Mit tehettem, keresgéltem a saját jegyzeteim között is, sikertelenül, végül persze az internethez fordultam. Nem túl sokat találtam, a jelek szerint inkább édes változatban szoktak ilyesmit sütni. Aztán előkerült egy olyan tésztarecept, ami nagyon hasonló volt az én kedvenc sajtos kekszem tésztájához, így aszerint csináltam.

A nagyon régi kosárkaformáimat (kétféle van, az egyikbe még bele van nyomva, hogy az ára 5 kopejka volt) kicsit kikentem, belesimítottam a kiszaggatott tésztát, forró sütőbe tettem. És óriási elszörnyedésemre már néhány perc után láttam, hogy a tészta lehúzódik a formák széléről, ráadásul többnyire féloldalasan. Nem volt mit tennem, már nem volt időm – de kedvem sem sok – új tésztával kísérletezni, így maradtak a kissé csálé, csúnyácska kosárkák.

Halványra sütve óvatosan (kicsit törékenyek) szétraktam őket hűlni, közben elkészítettem a töltelékeket. Az pedig igazán finomra sikerült, alapvetően hasonló, mint amilyeneket a húsos, illetve gombás pitéhez is szoktam csinálni. Kisebb változtatások persze mindig vannak, a régebben leírt receptet csak utólag néztem meg.
A gombáshoz a sűrű besamelmártáshoz tejfölt is kevertem, sóval, borssal, petrezselyemmel és kakukkfűvel ízesítettem.
A darált húst nem annyira pörköltesen, inkább csak pirítva főztem-sütöttem, bár egy kevés pirospaprika volt benne, mert úgy gusztusosabb a színe. A fűszerezés pedig só, oregánó, rozmaring volt. Egy kevés besamellel és több reszelt sajttal kevertem össze, így lett belőle olyan massza, amit kiskanállal a kis vacak kosárkákba lehetett tölteni.

Szerencsémre a vendégeim jobban értékelték az ízeket, mint amennyire zavarta volna őket, hogy a kosárkák nem lettek nagyon szépek. Ennek ellenére mindenképpen megpróbálok találni vagy kikísérletezni egy jó sós tészta receptet, ami alkalmas erre.
Ha valaki tud ilyet, kérem, írja meg!