Amikor rendszeresen írok, gyakran beszámolok apróságokról. De sokkal nehezebb több nap szünet után. Arra gondolok, hogy talán ilyenkor elvárnának valami különösen érdekeset, talán azt hiszik, hogy most éppen azért szólalok meg, pedig hát semmi ilyesmi nem történt.

Uborkaszezon van.

Nem figyeltem, nem tudom, mennyire divatos még ez a kifejezés a sajtóban. Hiszen talán nem tudja mindenki – főleg a jóval fiatalabbak – hogy ez valamikor régen abból indult, hogy nyáron, amikor mindenki szabadságon volt, nyaralt, pihengetett valahol, szegény sajtómunkások nem tudták mivel megtölteni a lapokat. Hiszen a hírek szereplői és olvasói egyaránt nem csináltak semmi érdemlegeset. De valamiről mégiscsak kellett írni, hiszen azért kapták a fizetésüket, meg egyébként is... Ilyenkor jöttek a mezőgazdasági és piaci beszámolók. Miről is? Hát a kiváló uborkatermésről, hiszen például annak van ilyenkor a szezonja. És még a konzervgyárak munkájáról is bele lehetett szőni egy riportot ennek kapcsán. Mostanság is nevezik így a nyári időszakot, kb. augusztus 20-ig, amikor meg éppen az üdülőhelyeken áll meg az élet, bezárnak a nyári vendéglők, függetlenül az időjárástól.

Két kedves meghatározást is találtam az uborkaszezon kifejezésre.
Az egyik az Unciklopédia nevű oldalon: Jó publicista nem vacakol, képzavarral kezdi: az uborkaszezon az a légköri helyzet, amikor banánérlelő meleg van.
A másik a magyar-magyar szótár blogon: Uborkaszezon – sajtómunkás szlengben a nyáron a fű se nyő mélymagyar kifejezés tömörítvénye.

Mindez nem jelenti azt, hogy nem szeretem az uborkát – nagyon is szeretem, minden formában, csak úgy, magában, egy kis sóval is – mint ahogy azt sem, hogy semmit nem főztem mostanában.

Uborkából közben – mivel végre lett hozzá elég meleg – elkészült egy kisebb üvegnyi kovászos. Gondoltam, kicserélem a régi képet, illetve teszek föl egy újat, mert a kis üvegben csinosabban nézett ki. Hát ez nem sikerült, közben a fotómasina sztrájkba fogott. Sajnos ezt azóta is folytatja, egyáltalán nem működik. Igaz, hogy nem vagyok egyébként sem egy fényképész bajnok, de mégis jobban szeretem, ha kép is van az esetleges főzős bejegyzéshez. A kovászos uborka viszont finom lett. És mivel előzőleg sütöttem egy adag csirketöpörtyűt is – az már elfogyott, de a zsírból még van – jut az uborkához zsíros kenyér is (vagy fordítva).

Most úgy látom, néhányan mások is csak hellyel-közzel írogatnak mostanában, még azok is, akik nem utaztak el nyaralni, én is így vagyok ezzel. Főzök is azért persze, és majd beszámolok, ahogy szoktam.