Ez persze nem egészen olyan, mint a libatöpörtyű, de finom. Gyakran előfordul, hogy csirkecombot vagy -mellet kicsontozok és lehúzom a bőrét is. Ha elég jól néz ki, zsírosabb, gusztusos, akkor ez készül belőle; pontosan ugyanúgy, mint a libatöpörtyű.(Ha egyszerre csak kisebb mennyiség keletkezik, akkor a mélyhűtőben szoktam összegyűjteni, amíg annyi nem lesz, hogy már érdemes vele foglalkozni.)

A bőrt felvágom kb. 3 centis darabokra, lábosba teszem, leöntöm annyi vízzel, ami ellepi. Beleteszek pár gerezd feldarabolt fokhagymát is – én a libatöpörtyűhöz is teszek, de persze ez elhagyható, ha valaki nem annyira szereti. Fedő alatt kezdem főzni, lassú tűzön, hogy éppen csak rotyogjon. Időnként megkeverem, hogy ne ragadjon le. Amikor olyan puha, hogy a fakanállal könnyen el lehet vágni, leveszem a fedőt, feljebb csavarom a lángot (fokozatot). A víz kisül belőle, akkor már nem rotyog, hanem serceg. Továbbra is néha megkeverve aranybarnára sütöm. Amikor jónak látom, elzárom a tűzhelyet, és a fedőt csak egy kis nyílással fölötte (és magam előtt) tartva, beleöntök egy kiskanál hideg vizet, azonnal lefedem. Ezt óvatosan és gyorsan kell, mert különben kispriccel a forró zsír. Ettől lesz egészen puha és porhanyós.

Leszűröm: vagy szűrőn keresztül leöntöm róla a zsírt vagy inkább szűrőkanállal kiszedem, hogy aztán majd a kihűlt zsírt egy dobozba tegyem. Főzéshez nagyon jól fel lehet használni.

A töpörtyűt pedig megsózva, kenyérrel jóízűen megesszük, illetve mi akár kenyér nélkül is szoktuk csipegetni, ahányszor arra járunk, hiszen olyan jól kisül, hogy nem túl zsíros.