Azzal kezdem, hogy nem autentikus. Hogy milyen konyhához nem az, azt nem tudom, mert ezt az elnevezést annyi mindenféle ételre használják – persze különböző nyelveken variálva még annál is több – ahány keleti, déli, ázsiai meg európai is, és még ki tudja, milyen konyha van. (A kereső erre a szóra közel 7 millió találatot adott, oroszul keresve további kb. 600 ezret, magáénak vallja többek között a grúz, örmény, azerbajdzsáni konyha is.) És van darált és nem darált húsból, sokszor nyárson, de az sem kötelező. És manapság egyre inkább terjed különböző húsokból készítve is. (Mondjuk sertésből nem igazán szokták, hiszen leginkább olyan népektől ered, bármelyik fajtájáról is beszélünk, akik sertéshúst nem esznek.)
Most másképpen csináltam, nem a bolgár recept szerint. Pulykacombból, és az érdekesség kedvéért hagymát is tettem bele. Egy csomag újhagymám volt, azt felvágtam, a zöldjéből is ami szép volt, belekevertem a fél kiló megdarált pulykahúsba. Sót, borsot, egy csapott teáskanál szódabikarbónát kevertem bele, aztán jó alaposan összegyúrtam, miközben kanalanként hideg vizet adtam hozzá, amíg sima, egyenletes massza lett, és már nem ragadt a kezemre. Akkor kis, hosszúkás valamiket – kebabokat – formáztam, zsírral kikent edénybe fektettem.
Szégyenszemre nem szabad tűzön sütöttem, hanem csak sütőben, grill alatt. Persze így is nagyon jó volt, a mellé tálalt sült újkrumplit és zöld spárgát is szerettük (még mindig).
Utolsó kommentek