Az a jó a dióban, hogy egyaránt felhasználható édes és sós ételekhez is. És amíg van a diófánkon termés, addig el vagyok látva vele, feltéve, ha rászánom magam a diótörésre. És amikor megtörök egy adagot, általában meg is darálok belőle valamennyit, amit dobozban beteszek a fagyasztóba, így ha eszembe jut, hogy valamit dióval sütnék, főznék, nem kell ezzel foglalkozni. A darálatlan tört diót is ott tartom, illetve ha éppen nincs elég hely, akkor legalább a hűtőben.

Most viszont a frissen darálást választottam, mert a mélyhűtőből kivett darált dió egy kissé nedves, ami ehhez nem nagyon praktikus. Amikor régebben csináltam dióba panírozott húst, láttam, hogy amúgy is elég sok diót felvesz, hiszen annak nem olyan laza a szerkezete, mint pl. a morzsának, tehát jobb, ha egészen száraz.

Most egy kissé másképpen készült, mint előzőleg. A változatosság kedvéért a diót összekevertem finomra reszelt gouda sajttal. Az arányt csak szemre állapítottam meg, kb. egy marék dió, egy marék sajt. Aztán a szeletekre vágott, megsózott csirkemellet lisztbe, tojásba és a diós-sajtos keverékbe forgattam.

Tepsit sütőpapírral kibéleltem, olajjal kikentem, erre fektettem a bebundázott hússzeleteket, végül a felső felüket is megspricceltem olajjal. Nem kell rá sok olaj, hiszen a dió és a sajt is tartalmaz zsiradékot.

Előmelegített sütőbe tettem, 190 fokon sütöttem. Amikor már láthatóan sercegett, egyszer megfordítottam. Az amúgy is sötét színe miatt nehéz volt eldönteni, hogy mikor jó, tehát a süteményeknél használatos, tűbeleszúrós módszerrel néztem meg, hogy elég puha-e. A csirkemell hamar elkészül, de ugyanígy más húsból is lehet, talán egy kicsit lassabban sütve.

Köretként nagyon vegyes párolt zöldséget választottam, aminek az élénk színe jól is mutatott a barna bundás hús mellett.