A hétvégén hagyományos ételek kerültek sorra. Először a rántott csirkecomb, de nem bírtam ki, hogy legalább egy kicsit mégse egészen a szokásos legyen. Mondtam már, hogy ritkán használok prézlit (zsemlemorzsát), egészen egyszerű okból; ég tőle a gyomrom. Ezért többnyire csak lisztbe és tojásba szoktam panírozni. Most megpróbáltam úgy, hogy a megdarált prézlit finom szűrőn átszitáltam, így az eredmény lisztszerű lett, ezt használtam.
Ezenkívül szezámmagosat akartam, hasonló volt már, egyik változat sok szezámmagos, a másik bundás, gondoltam, legyen másféle.
Most úgy csináltam, hogy a finom prézlibe kevertem szezámmagot, nem mértem, de szemre egy-egy arányban. Aztán szokásosan paníroztam: liszt, tojás, kevert prézli.
Nyersen alig lehetett észrevenni a morzsa között a magokat, de miután megsütöttem, nagyon érdekesen pöttyös, illetve ahogy mi megállapítottuk, szeplős lett a csirkecomb, igaz, negatív, tehát sötét alapon világos szeplőkkel.
Nem mellékesen az íze is nagyon jó lett, éppen kellemesen érződött a megsült szezámmag zamata. És már csak párolt zöldség kellett hozzá.
Utolsó kommentek