Úgy éreztem, itt az ideje, hogy felhasználjam a spájzban lévő, nyersen eltett reszelt almát. Süteményt sütni most nem akartam, így ez lett belőle.

Almát eltenni persze nem érdemes, hiszen mindig kapható, csak akkor, ha az ember kap a szomszédoktól egy szatyor hullott, kishibásat, amit így hasznosítani lehet.

Metélt tésztát megfőztem – kb. 30 dkg volt, ez négyszemélyes, illetve nekünk kétnapi adag – leszűrtem, kevés olajba beleforgattam. 15 dkg darált diót porcukorral összekevertem, a cukor mennyiségét csak úgy szemre, kóstolásra döntöttem el. Felbontottam az almát, most nem felejtettem el megmérni, hogy le tudjam írni, 70 dkg. (Ugyanígy lehetne frissen reszelt almából is.) Mivel az alma szerintem elég édes volt, abba nem tettem cukrot, csak fahéjat kevertem hozzá, úgy egy teáskanálnyit.

Jénai tálba terítettem a tészta egyharmadát, rá az alma felét, arra rászórtam a dió harmadát. Aztán újra tészta, alma, dió, tészta. A tetejére már alma nem, csak dió került, ami teljesen befedte a tésztát. Ráöntöttem 2 dl tejszínt.

Sütőben 170 fokon sütöttem, amíg a dió elkezdett pirosodni rajta.