Akár vessenek meg érte, de megnéztem a tv2 főzős vendéglátós valóságshow-ját, amelyben olyanok főznek vacsorát a többieknek, akiknek még egy konzervnyitó felismerése is gondot okoz. Az egyik szereplő desszertként feltálalt valamit, amit stíriai metéltnek nevezett. Ebből ádáz vita tört ki, mert másik résztvevők állították, hogy ez nem az, hanem vargabéles. Másnap a vita folytatódott, valaki állítólag egy cukrászt is megkérdezett erről, aki azt mondta, hogy a kettő között mindössze annyi a különbség, hogy az egyik apró tésztából készül, a másik pedig nagyobból. Hát ezért döntöttem úgy, hogy legalább egyszer leírom, hogy mi a különbség a kétféle édesség között azon kívül, hogy az egyik, mint a neve is mutatja, Stájerországból, Ausztriából (németül Steiermark), származik, a vargabéles pedig erdélyi eredetű.

Az ínyesmester szakácskönyve (talán neki sokan hisznek) szerint:

Stíriai metélt

½ kg átpasszírozott tehéntúrót összegyúrunk 15 deka liszttel, 2 tojássárgájával és egy kevés tejföllel, 1 evőkanál cukorral és kevés sóval. Jól kidolgozva vastagra kinyújtjuk és széles metéltekre vágjuk. Kifőzzük és a vizet tésztaszűrőn lecsurgatjuk róla. Egy tűzálló edényben elkeverünk 7 deka vajat 1½ deci tejföllel, 1½ evőkanál porcukorral, kevés reszelt citromhéjjal, 3 tojássárgájával. 5 deka mazsolát és 3 tojás habját is hozzáadjuk, és végül vigyázva belevegyítjük a metéltet is, és a sütőben megsütjük.

Vargabéles

Rendes tésztát gyúrunk, bőven veszünk hozzá tojást. ½ kiló liszthez 2–3-at. A kidolgozott, meggyúrt, vékonyra nyújtott tésztát ujjnyi széles metéltre vágjuk fel, és a rendes módon – sós vízben – kifőzzük. Majd tésztaszűrőre tesszük, nagyon jól lecsurgatjuk róla a vizet, s megvajazzuk, hogy össze ne ragadjon. Ezalatt tölteléket készítünk a következőképpen: 30–35 deka tehéntúrót összekeverünk 2 tojássárgájával és habbá vert fehérjével, ízlés szerinti cukorral, tejföllel, kevés reszelt citromhéjjal és vaníliával, 10 deka mazsolával. Forró zsírban összekeverjük a kifőtt tésztával. Most omlós tésztát készítünk, két részre osztjuk. Egyik felét kinyújtva belehelyezzük a tepsibe, tetejére rakjuk a túrós tésztát, és beborítjuk a tészta másik, szintén kinyújtott felével. Tojássárgájával bekenjük és megsütjük. Meghintjük vaníliás cukorral.

Érdekes, hogy omlós tésztával írja. Horváth Ilona könyve szerint réteslapba, esetleg vajastésztába burkoljuk. Én mindig úgy tudtam, hogy a rétestészta az eredeti, azért még Kövi Pál: Erdélyi lakoma című könyvében is utánanéztem, ő rétestésztát ír. Kövi még megjegyzést a fűzött hozzá: A vargabéles sajátos erdélyi tészta, és készítésének titkát az ínyencek véleménye szerint Kolozsvár egyik leghíresebb vendéglős-családja, a Darvas család ismerte a legjobban.

Ha szabad javasolnom, próbáljuk meg megőrizni ennek a két finom tésztának az „identitását”. Persze el lehet készíteni a vargabélest tésztaburkolat nélkül is, de akkor az hamis vargabéles lesz, nem pedig hamis stíriai metélt.