Végre minden szempontból eljött az ideje, hogy a kerti tűzön készüljön valami ebéd. Azt nem lehet mondani, hogy túlbonyolítottuk a dolgot, egyszerű sütnivaló kolbász készült. Sajnos, csak annyiban mondható házinak, hogy ott, a helyi hentesnél vettük, ez már kipróbált minőség.

Megraktuk a tüzet, a kertben mindig akad az előző évben (vagy azelőtt) levágott gallyakból, ágakból annyi fa, hogy jó néhány főzésre jusson belőle. Amíg ebből kellő mennyiségű parázs alakult, addig a konyhában sós vízben megfőztük a kockára vágott (két napra szánt) krumplit, felaprítottunk jó sok hagymát.

A tárcsát – ez nem igazi boronatárcsa, hanem ebben a formában vásárolt, hasonló valami, amit mi plecsninek nevezünk – kikentem egy kis olajjal, felraktam a tűzre, amikor átmelegedett, ráfektettem a kolbászokat. Egy-két forgatás után már meg is sült, időnként megszurkáltam, hogy a fölösleges zsír könnyebben kisüljön belőle. (Azért az egyik így is kipukkadt kicsit, de az nem nagy baj.) Amikor majdnem késznek nyilvánítottam, a tárcsa szélére húztam, és a közepén összegyűlt zsírban jól átsütöttem a hagymát. Ebbe aztán belekevertem a főtt krumplit, azt is hagytam kissé pirulni, időnként átforgatva, miközben a kolbász is eléggé ropogósra sült.

Tetemes mennyiségű friss salátával együtt fogyasztottuk.