Gyerekem ezt rendelte abból az alkalomból, hogy néhány napig itthon tartózkodott, egyúttal megrendelte azt is, hogy minél előbb írjam le, mert vendégeinek el akarja készíteni. (Saját tapasztalatom is az, hogy külföldieket ezzel lehet a legjobban meghódítani.) Szép nagy adagot kellett főznöm, mivel öten voltunk, és szerencsére a fiataloknak elég jó az étvágyuk. Így két csirkének a mellét és combját felvágtam, ez összesen kétszer nyolc darab lett. Nem sok maradt belőle.
Apróra vágott kb. 5 dkg szalonnán (azért nem több, mert nem szeretem, ha túl zsíros) párolni kezdtem 3 fej felvágott hagymát. Többször kevés vízzel felengedtem, elfőztem, azért, mert a csirke előbb megpuhul, mint a hagyma rendesen szétfő, márpedig mi sűrű (és sok) szafttal szeretjük. Rátettem pár kiskanál vitapricot (sóban eltett darált piros paprika), majd pár evőkanál lecsót (ilyenkor ez már sokkal jobb, mint a most kapható paprika és paradicsom). Kevergetve besűrítettem, megszórtam pirospaprikával, beletettem a csirkedarabokat. Rázogatva, óvatosan átforgattam, amikor elhalványodott a hús, lefedtem. Saját levében főtt, időnként persze átforgattam. Később megkóstoltam, nem kellett rá több só, mert a vitapricban lévő elégnek bizonyult. A vége felé hozzátettem egy jó evőkanálnyi felvágott petrezselymet.
Tejföl a tálalásnál került rá.
A galuskát kb. 60 dkg lisztből és három tojásból, meg persze vízből csináltam, ezt a mennyiséget öt részletben főztem ki. Vettem egy olyan nokedliszaggatót, amin egy kis edénykét kell megtölteni a tésztával, és ide-oda huzigálni, amitől a galuskák a forró vízbe potyognak, mert valaki azt mondta, hogy azzal milyen jó és egyszerű a dolog. Hát nekem kijött a tészta az elején, a hátulján és az oldalán is, csupa maszat lett minden. De azért szép apró galuskák lettek, meg finom is volt, lehet, hogy valahogy még tovább kell fejleszteni a módszert.
Utolsó kommentek