àlabeck

Könnyű, nyári, eléggé egyszerű és finom ebédet terveztem. Ki tudja, meddig tart még a jó meleg idő, amikor nem is vágyunk ennél töményebb ételekre, tehát ki kell használni, arra is, hogy könnyebb ételeket együnk, és arra is, hogy ezzel mégse a konyhában töltsük az egész napot.

Egész csirkecombokat kettévágtam, minden darab bőre alá két-két karika lángolt kolbászt dugtam.

Összekevertem egy kevés szárnyas fűszerkeveréket fokhagymaporral, majoránnával, sóval, fahéjjal és egy kiskanál olajjal. Sűrű paszta lett belőle, ezt elkevertem kb. egy deci joghurttal. Beleforgattam a húsdarabokat, félretettem a hűtőbe.

Három cukkinit és két kisebb padlizsánt hasábokra vágtam, pici olajjal megspricceltem. Egy sütőtálban szétterítettem, betettem a sütőbe, grillezni kb. a félig sült állapotig.

A húst egy másik serpenyőben a tűzhelyen kezdtem, először lefedve, aztán megfordítva már fedő nélkül addig, míg megpuhult.

Ekkor a húst a zöldségekre, illetve amennyire a hely engedte, közé raktam – szaftjával együtt – és a sütőben, grillen megpirítottam. Néhány darab kolbász kimászott a bőr alól, de ez csak a szépségének ártott, az ízének nem.

Régebben csináltam már csirkecombokat kolbászosan is, joghurtosan is, de csak külön-külön, más fűszerezéssel. Mindegyik más.

Nem is tagadom, a gyorséttermi csirkéről jutott eszembe, bár azt nem tudom, hogy ahhoz milyen szigorúan titkos fűszereket használnak, ráadásul életemben egyetlenegyszer ettem csak olyat. A másik ötletadó egy tévéműsor volt, amiben egy kislánynak mutatták meg a déli rántott csirke (Amerika déli államai) készítésének módját. Nem biztos, hogy egészen pontosan jegyeztem meg – majd az ismétlésnél ellenőrzöm – de így is jó lett.

Volt négy darab csirke felsőcomb, egy alsó- és 4 szelet csirkemell, papírtörlővel megszárítgattam, megsóztam.

Összevagdostam egy-egy csokor oregánót, kakukkfüvet, metélőfokhagymát és jóval kevesebb lestyánt – mert annak túl domináns az íze, elnyomta volna a többit.

Két tojást összekevertem egy pohár vízzel és annyi liszttel, hogy elég híg palacsintatészta legyen. Belekevertem a fűszereket és még két kiskanál csípős pirospaprikát is.

A csirkedarabokat először lisztbe forgattam, majd a tésztába. Bő olajban sütöttem meg, a csontos combokat úgy, hogy először forró olajba engedtem óvatosan, majd lecsendesítve a lángot sütöttem tovább, hogy a csont mellett is átsüljenek. A csont nélküli mell-szeleteket gyorsabban, hiszen az nagyon hamar megsül, és ha lassan sütném, kiszáradna.

Nagyon tetszett ez a vizes, híg bundába panírozás, vékony, ropogós lett. A fűszerektől kellemes íze volt, a csípős paprika lehetett volna több is benne, és még mindig nem lett volna túl erős. Majd legközelebb... és más fűszerekkel is megpróbálom.

Hozzá serpenyőben pirított (oroszos) krumplit sütöttem, ez elkészült közben a másik lángon. És persze saláta is volt.

Egyáltalán nem akartam ennyi lekvárt főzni, de így alakult.

A füge úgy terem, mint Misi Mókus örökké termő fája. Már egy jó adag – az óriásiak – letermettek, most már a normális méretűek is érnek, de még mindig van rajta sok éretlen is. Érdekes, ezeknek a közepeseknek pirosabb a belseje, mint a nagyoknak volt.

Először a szomszédokat is megkínáltam belőle, egyik még soha nem látott, evett friss fügét, csak a koszorúba fűzött, szárítottat ismerte, nagy sikere volt így. De még ezután is maradt, így elhatároztam, hogy kísérletként mégis főzök egy kevés lekvárt egy kiló gyümölcsből.

Ahogy a cseresznyeszilvásnál, ezt is először húsdarálón ledaráltam, elkezdtem főzni. Szinte azonnal pöfögni kezdett, tehát gyakran kellett kevergetni. Kb. 15 perc után hozzákevertem 10 dkg cukrot, tovább főztem, majd belecsavartam egy zöld citrom levét. Azért zöldet, mert éppen az volt itthon. Megkóstoltam, még mindig túl édesnek találtam, ezért beletettem még egy mokkáskanál citromsavat is, a tűzhely kikapcsolása után pedig egy fél mokkáskanálnyi nátrium-benzoátot. Azután a szokott menetrend szerint forrón üvegekbe töltöttem, pokrócba csomagoltam. (A kicsi üvegeim már majdnem elfogytak, így szó sem lehetett egyformákról.) Összesen ennyi lett, ami a képen látható. A színe nem olyan szép, mint a vegyesé, de bevallom, jobb, mint amire számítottam. Egy óra alatt elkészült.

Cseresznyeszilva-lekvárt még előbb főztem, az az egyik kedvencünk, kellemesen savanykás, kenyérre is, süteménybe is jó. Most 4 kg szilvából főztem, 75 dkg cukorral, egyébként úgy, ahogy múlt évben is.

Most már egészen biztos, hogy idén több lekvár nem lesz, nem is tudnám hova tenni.

Már az előételes vkf kapcsán is eszembe jutott a töltött tojás, amit nagyon-nagyon sok változatban lehet csinálni, egyszerű, mégis mutatós és finom is. Akkor valahogy nem jött ki a lépés, most meg csak úgy, hirtelen ötletből összedobtam egy vacsorára – aztán még reggelire is maradt belőle.

Azzal kezdődött, hogy véletlenül hozzám került egy csomag fagyasztott franciasaláta zöldségkeverék. Én nem szoktam ilyet vásárolni. Egyszer vettem, de nem tetszett, hogy krumplikockák is vannak benne, én azt nem szoktam a franciasalátába tenni, ráadásul párolásnál könnyen szétfő, mire a borsó és a répa megpuhul. De ha már van, igyekeztem elhasználni; ebédre, egyszerű párolt zöldségként.

És ami maradt belőle, azt mégis salátává alakítottam. Öntetet kevertem tejfölből majonézzel, mustárral. Belevágtam egy savanykás almát és egy kovászos uborkát is.

Öt tojást megfőztem, lehűtöttem, hosszában kettévágtam. A sárgáját villával összetörtem, hozzátettem egy evőkanál vajat és annyi majonézt, hogy jó habosra tudjam keverni. Beletettem egy kis üveg aprított füstölt-pácolt lazacot a rajta lévő kevés olajjal együtt. Ezzel is jól összekevertem, majd megtöltöttem a tojásokat. Megszórtam egy kis kaporral, a salátát pedig petrezselyemmel.

Vagy tócsni stb., a többi nevét most nem sorolom fel, nem is tudnám, annyi van. És ez nem is igazi, hiszen nem csak krumpliból áll. Összereszeltem az itthon található zöldségeket: három nagyobbacska darab sárgarépát, a főzelékből kimaradt negyed tököt és négy krumplit. A répát és a krumplit finomra reszeltem, a tököt durvára, mert az puha, és úgy túl pépes lenne. (Répát cukkinivel már csináltam így, gondoltam, ez sem lehet rossz.) Összekevertem két gerezd összenyomott fokhagymával, két egész tojással, sóval, kb. három evőkanál liszttel. Kisebb serpenyőben úgy sütöttem, mint a palacsintát; olajoztam, belesimítottam a masszát és mindkét oldalán megsütöttem. Az első darab nem sikerült, mert túl sokat tettem egyszerre, így nem tudott átsülni - vagy türelmetlen voltam. A továbbiakhoz már kevesebbet raktam egyszerre, és fordítás előtt kivártam, míg az első oldal piros-barnásra sült.

Ez jó lenne önmagában is, akár tejföllel, akár valamilyen salátával vagy savanyúsággal, de most nálunk köretként szerepelt.

Baconba göngyölt sült máj volt hozzá. És ha már rohamosan érik a füge, és mivel általában szeretem a gyümölcsös húsféléket, kipróbáltam azt is úgy, hogy szintén betekertem szalonnába, és megsütöttem együtt a májjal.
Egyáltalán nem volt rossz, csak éppen az én ízlésemnek túl édes. De a máj nagyon jól illett hozzá.