Egyáltalán nem akartam ennyi lekvárt főzni, de így alakult.
A füge úgy terem, mint Misi Mókus örökké termő fája. Már egy jó adag – az óriásiak – letermettek, most már a normális méretűek is érnek, de még mindig van rajta sok éretlen is. Érdekes, ezeknek a közepeseknek pirosabb a belseje, mint a nagyoknak volt.
Először a szomszédokat is megkínáltam belőle, egyik még soha nem látott, evett friss fügét, csak a koszorúba fűzött, szárítottat ismerte, nagy sikere volt így. De még ezután is maradt, így elhatároztam, hogy kísérletként mégis főzök egy kevés lekvárt egy kiló gyümölcsből.
Ahogy a cseresznyeszilvásnál, ezt is először húsdarálón ledaráltam, elkezdtem főzni. Szinte azonnal pöfögni kezdett, tehát gyakran kellett kevergetni. Kb. 15 perc után hozzákevertem 10 dkg cukrot, tovább főztem, majd belecsavartam egy zöld citrom levét. Azért zöldet, mert éppen az volt itthon. Megkóstoltam, még mindig túl édesnek találtam, ezért beletettem még egy mokkáskanál citromsavat is, a tűzhely kikapcsolása után pedig egy fél mokkáskanálnyi nátrium-benzoátot. Azután a szokott menetrend szerint forrón üvegekbe töltöttem, pokrócba csomagoltam. (A kicsi üvegeim már majdnem elfogytak, így szó sem lehetett egyformákról.) Összesen ennyi lett, ami a képen látható. A színe nem olyan szép, mint a vegyesé, de bevallom, jobb, mint amire számítottam. Egy óra alatt elkészült.
Cseresznyeszilva-lekvárt még előbb főztem, az az egyik kedvencünk, kellemesen savanykás, kenyérre is, süteménybe is jó. Most 4 kg szilvából főztem, 75 dkg cukorral, egyébként úgy, ahogy múlt évben is.
Most már egészen biztos, hogy idén több lekvár nem lesz, nem is tudnám hova tenni.
Utolsó kommentek