àlabeck

Régen – gyerekkoromban – úgy volt, hogy azt mondták, hogy ha valami olcsót akartak főzni: lecsó, netán valami gyorsat, egyszerűt: lecsó. Mi az, amit már egy gyerek is megtanult, például a táborban? Lecsó és paprikás krumpli. Nem emlékszem, hogy akkor kultuszt csináltak volna abból, ki hogy vágja a paprikát, milyen sorrendben teszik a lábosba, híg vagy sűrű legyen stb. Lehet, hogy volt, és valóban csak én nem emlékszem?

Mostanában gyakran látok és hallok ilyen jellegű vitákat, és én mégis veszem a bátorságot, hogy leírjam, én hogy szoktam. Nem azért, mert csak így jó, szerintem éppen az a jó, hogy egy ilyen egyszerű ételt milyen sokféleképpen lehet variálni.

Természetesen paprikát (nem vékonyhúsút), harmadannyi paradicsomot és annál kevesebb hagymát veszek hozzá.

A hagymát csíkokra vágom, a paprikát félkarikára (először félbevágom, kiszedem a csumáját, aztán keresztbe ujjnyi szeletekre), a paradicsomot meghámozom, darabolom (érett, lédús paradicsomot nem nehéz, ha nem mind lenne ilyen, akkor kicsi kockára vágom).

Mi sűrű szafttal szeretjük, ennek megfelelően csinálom. Hagymát olajon üvegesre párolom, ha van éppen egy kis húsos szalonna, azt is beledobom. Ráteszem a paradicsomot, addig sütöm kevergetve, míg jól besűrűsödik. Ezért kezdem a paradicsommal, hogy jól el tudjam sütni a levét. Ettől még a színe is erősebb lesz. Ekkor teszem rá a paprikát, megsózom, megkavarom és lefedem. (Csak akkor teszek rá egy pici vizet, ha mégis vékonyabb húsú lenne a paprika, és nem enged elég hamar levet.) Amikor már jól rotyog, beledobálok néhány karika füstölt kolbászt, és ha már közel puha a paprika, pár darab frankfurti virslit nagyobb darabokban. Nem főzöm a paprikát túlságosan puhára.

Gyakran a végén ráütök egy pár tojást, mennyiségtől függően, mert van a családban, aki úgy szereti, de semmiképpen sem annyit, hogy rántottának nézzen ki, mert az egy másik étel.

Egy fej felvágott hagymát kevés olajon megpirítottam, hozzátettem egy gerezd fokhagymát, majd csirkemell-kockákat. Kevergetve megsütöttem, hozzátettem a szintén kockára vagdalt cukkinit (jó kis gyenge, tehát természetesen héjastól), kis sütés után megsóztam, lefedtem, pároltam. Belekevertem fölaprított zsályalevelet, kakukkfüvet, rozmaringot, oreganót (egyikből sem sokat). Amikor a hús és cukkini is megpuhult, még hozzátettem egy csészényi előre megfőzött rizst. Még egy rövid ideig pirítgattam.

Az egész nem több mint félóra alatt elkészült.

Régebben, amikor a piacon megjelent a fejtett vagy fejteni való bab, akkor már lehetett tudni, hogy közeledik a nyár vége. Most meg már pár héttel ezelőtt is láttam, de csak most jutottam odáig, hogy már itt az ideje venni és főzni, valószínűleg azért, mert úgy éreztem, hogy ha túl korán kezdem, ezzel siettetem az ősz eljövetelét.

Vettem tehát egy kg fejteni való babot – ez most nem kétszemélyes adag lesz –, hozzá egy csokor fehérrépát, 4 kisebb darab sárgarépát.

A babot kifejtve hideg vízben tettem fel a tűzhelyre. Amíg a víz felforrt, megtisztítottam és felkockáztam a répákat, aztán azt is beledobtam, hozzá még egy fél zöldpaprikát is.

Meghámoztam a füstölt kolbászt (elég száraz volt, azért úgy húztam le a bőrét, hogy meleg vízzel leöblítettem, így könnyen lejött), kétfélét, az egyik csípős, de mivel nem akartam, hogy túl erős legyen a leves, abból csak keveset, a másikból többet, összesen kb. 20 dkg-ot, karikára vágtam.

Kb. negyedóra főzés (persze már lassú tűzön) után megsóztam, hozzátettem a kolbászt, hamarosan már jöhet a kóstolás; puha-e a bab, elég sós-e. Rászórtam egy jó kanálnyi felvágott zellerlevelet és egy kisebb adag szintén felaprított friss borsikát.

Közben bekevertem a nokedli tésztáját: tojás, só, gríz, liszt, zellerlevél. Azért kevertem bele grízt (búzadarát) is, hogy egy kicsit keményebb legyen, egy kicsit lágyabbra kell keverni, mint a csak liszteset. Ezért jó egy darabig állni hagyni, hogy a gríz beszívja a nedvességet.

Rántást kevertem hozzá: két gerezd fokhagymát olajban átforgattam, mikor már érződött a jó fokhagymaszag, megszórtam egy bő kanál liszttel, még kevergettem, csak amíg fehéredett, lehúztam, megszórtam kis pirospaprikával, majd apránként hideg vízzel csomómentesre kevertem. Akkor adtam a leveshez, mikor a bab már puha volt. Lassan, időnként kevergetve forraltam, majd beleszaggattam a nokedlit.

A tányérján mindenki ízlés szerinti mennyiséggel megtejfölözi.

Egy kilogramm gyalult tökhöz egy közepes hagymát kockára, egy csokor kapor leszedett leveleit apróra vágom.

Megdinsztelem, nem pirítom a hagymát. Megszórom egy kiskanál pirospaprikával (lehúzva a tűzről) és a kapor felével. Ráteszem a tököt, megsózom, fedő alatt kis lángon tartom. Hamar kiengedi a levét, abban főzöm, időnként megkavarva, illetve rázogatva, ha nem akarjuk, hogy a tök összetörjön. (Ha öreg a tök, előfordulhat, hogy nem enged elég hamar levet, akkor egy pici vizet kell aláönteni.) Szoktak beletenni egy kis ecetet vagy citromlevet, szintén azért, hogy a tök hosszú szálai minél inkább egyben maradjadnak, de én nem bánom, ha nem úgy néz ki, mint a spagetti, hanem inkább rövid szálakból áll.

Két kiskanál lisztet összekeverek egy pohár tejföllel (könnyebb csomómentesre keverni, ha először egy kis hideg vízzel keverjük ki, csak aztán a tejföllel).

Amikor a tök megpuhult – ez kb. 10 perc –, belekeverem a tejfölös habarást, beleteszem a maradék kaprot, pár percig még forralom, kész.

Fasírt

Darált húst (most házilag darált pulykacombból volt; 30 dkg) összegyúrok egy fél beáztatott és kinyomkodott zsemlével, egy fej nagyon apróra vágott vöröshagymával, két gerezd összenyomott fokhagymával, sóval, csipet feketeborssal, csipet majoránnával, egy kis pirospaprikával, petrezselyemmel, egy tojással.

Ebből persze lehet pogácsa formájú fasírtot is csinálni, de könnyebb az ún. egybefasírt.

A masszából két kisebb rudat formáltam, olajjal kikent edénybe tettem, a tetejére is kentem egy kis olajat, 180 fokos sütőben sütöttem. Amikor már a teteje kapott egy pici kérget, megkentem vékonyan sűrített paradicsommal, inkább a színe, mint az íze kedvéért.

Van, amikor vékony szelet szalonnát teszek a fasírtrúdra, úgy sütöm meg.

A szalonnával burkolt májból kimaradt rész hasznosítása. Szerintem nagy előnye ennek a tölteléknek, hogy nem a sok helyen szokásos zsemlés, sőt egyáltalán nem tartalmaz szénhidrátból álló adalékot, így akár fogyós fogásnak is megfelel.

A májdarabokat kicsire vagdostam. Apróra vágtam két szelet bacont, megpirítottam, hozzá egy kis fej felaprított vöröshagymát, egy gerezd fokhagymát, majd belekevertem a májat (a bontogatásnál keletkezett törmelékkel együtt). Pár percig átforgattam, kis majoránnával, petrezselyemmel megszórtam. Egy tojást fölvertem, ráöntöttem, éppen csak egy kicsit sütöttem, hogy összefogja.

Csirke felsőcombokat megsóztam, kézzel fellazítottam a bőrét a közepén, oda belenyomkodtam a kicsit már kihűlt tölteléket. (Eddig még csak egész csirkecombot töltöttem, de semmi baj nem volt, nem folyt ki a töltelék.)

Serpenyőben, majd sütőben megsütöttem, ugyanúgy, mint a töltetlen csirkecombot, persze hagyma nélkül.

Hozzá joghurtos paradicsomsalátát csináltam, hagyma-, paradicsomkockák megsózva, friss bazsalikommal és oregánóval, egyszerűen joghurttal összekeverve.