àlabeck

Igazából padlizsános, hagymás, paradicsomos csirkemell

Csirkemellet vastagságában felvágom, így egy egész csirkemellből 4 szelet lesz. Fűszereket (ízlés szerint; rozmaring, majoránna, borsika, koriander, csak semmiből ne legyen túl sok) sóval, kis olajjal (legjobb, ha olíva) elkeverem, beleforgatom a csirkedarabokat, hűtőbe teszem. Közben padlizsánt vastagabb szeletekre vágom, lesózom. Hagymát nem túl vékony félkarikákra vágok. Megmosom, előkészítem a paradicsomot, lehúzom a héját (jó érett, lédús paradicsom való hozzá, azt meghámozni sem nehéz), azt is karikára vágom.

Serpenyőbe teszem a csirkedarabokat, pár perc alatt átsütöm, mindössze annyi olajon, ami a pácban van, kiveszem, tepsibe (vagy tűzálló edénybe) egymás mellé fektetem. Utána a serpenyőbe kerül a leöblített, kissé kinyomkodott padlizsán, azt is megpirítom mindkét oldalukon, ráhelyezem igazságosan elosztva a csirkére. Ezután a hagyma következik, kevergetve párolom, sütöm, aztán elosztom a padlizsánnal fedett csirkén. Ezután ráfektetem a paradicsomkarikákat, persze a levét is ráöntöm.

Egy pohár tejfölbe belekeverek két tojást, kis sót (a sütésre használt serpenyőben szoktam kikeverni, akkor kihasználom az utolsó „ízmorzsákat” is), ráöntöm a halmokra. Meleg sütőben addig sütöm, amíg az öntet kissé megszilárdul, egyúttal a paradicsom is megsül. Akkor rászórok egy kis reszelt sajtot (van, amikor anélkül készítem, ez inkább csak látvány, mint íz), még öt percig sütöm.

Köretnek főtt-sült krumpli volt mellé, mert az egyszerű és gyors.

Főtt-sült krumpli

Krumplit kockára vágom, sós vízben majdnem puhára főzöm, ezt jó előre el lehet készíteni, jobb is, ha kissé megszikkad. Utána hagyományos sült krumpli módjára olajban megsütöm, így pár perc alatt elkészül, és kevesebb olajat szív magába. Természetesen azért papírral bélelt tálra szedem ki, hogy még annyi se maradjon benne.

Volt a mélyhűtőben hat darab (természetesen üres) palacsinta. Életemben először próbáltam ki, amit már sokan mondtak, hogy semmi baja nem lesz a fagyasztástól. Szobahőmérsékleten hagytam felengedni. Bevált.

Csirkecombot apró darabokra vágtam, persze bőre nélkül, nagyon kevés olajon megpirítottam, hozzátettem a felaprított gombát, megsóztam, a gomba – és a saját – levében párolódott tovább a hús is. Nem tettem hozzá fűszereket, hogy a gomba íze minél jobban érvényesüljön. Amikor minden puha volt, megszórtam egy kiskanál keményítővel, éppen csak hogy egy kicsit összefogja.

Ezzel megtöltöttem a palacsintákat, két oldalát behajtva, föltekerve. Tűzálló edénybe fektettem. A tetejüket megkentem tejföllel, bőven megszórtam reszelt sajttal.

Sütőben addig hagytam közepes hőfokon, amíg a sajt megpirult.

Négy emberre fél kiló túrót vettem. Ehhez hozzákevertem 5 evőkanál búzadarát (minden 10 dkg túróhoz egy evőkanál), két egész tojást, egy csipet sót. Jól elkevertem, összegyúrtam. Legalább fél óráig állnia kell, ha több, nem baj. Utána gombócokat görgettem, kb. 5 cm átmérőjűeket.

Egy serpenyőben kb. 20 dkg darált diót pirítottam (nem nagyon szeretem a prézlit, illetve zsemlemorzsát, pontosabban a gyomrom nem nagyon szereti) mindenféle zsiradék nélkül. Addig pirítom, amíg a kellemes illata nem érződik.

Egy fazékban vizet forraltam, kicsi sóval, amikor felforrt, egyenként beletettem a gombócokat. Lassan, gyöngyözve forralom, mikor a tetejére felúszik, kész, szintén egyenként szűrőkanállal kihalásztam, a pirított dióba hengergettem.

Porcukorral és tejföllel tálaltam.

Sárga- és fehérrépát meghámoztam, felkockáztam, gombát megmostam, feldaraboltam. Most a gombával további terveim is voltak, ezért vettem fél kilót, és a lábakat, meg még néhány darabot szántam a levesbe, kb. a fele mennyiséget.

A répákat nagyon kevés olajon megpirítottam, hozzátettem a gombát, megsóztam, majd annak a levében főtt meg a répa, és csak azután engedtem fel vízzel. Az egyszerűség kedvéért egy zacskós gombakrémlevesből két teáskanálnyit hideg vízzel kikevertem, a felforrt zöldségekhez adtam, ezzel sűrítettem be, egy kicsi pirospaprikával, petrezselyemmel, lestyánnal megszórtam. (Persze sima keményítő vagy liszt is jó lett volna, de így érdekesebb.)

Már megint túl sokat főztem, persze nem annyit, hogy még egy ebédre elég legyen. Ezért belefőztem a lecsóba még két darab virslit, hozzá pedig tarhonyát.

Tarhonya

Kézi változatot szoktam venni, nem a „sörét” gépi fajtát (sokan nem szeretik menzai vagy katonai emlékek miatt, például a párom sem).

Olajon, folyamatosan kevergetve barnásra pirítom a tésztát, utána forró vízzel felöntöm, megsózom, fedő alatt lassú tűzön addig főzöm, míg megpuhul. Ritkán találom el rögtön, hogy mennyi víz kell rá, tehát inkább kevesebbet teszek, aztán hozzá-hozzáöntögetek, megkóstolok egy nagyobb darabot (hiszen a kézi fajta különböző méretű darabkákból áll), egyúttal azt is, hogy elég sós-e. Ha puha, addig kevergetem még, amíg víz nem marad rajta. Gyors, egyszerű.