àlabeck

Van a hűtőben egy bontott üveg fekete olajbogyó. Törtem a fejem, hogy mire lehetne használni. Meg csirkemellet vettem, tehát mindenképpen azzal képzeltem el, aztán ez lett belőle.

Két fél nagyobbacska csirkemell-filét lapjában bevágtam, de nem végig, így kiterítettem, lett belőle két szép szelet – a hegyes végét levágtam, abból majd valamilyen apróhúsos étel lesz, hogy a szeletek téglalap alakúak legyenek. Gyengén megklopfoltam.

Pár kanál olajbogyót géppel aprítottam, ettől nem lett egészen pépes, de kenhető. (Kivételesen nem felejtettem el megmérni, 10 dkg volt.) Egyenletes rétegben rákentem a hússzeletekre, feltekertem. Kiterítettem kétszer három szelet bacont, beburkoltam vele a húst.

Serpenyőben kevés (csirke)zsírt forrósítottam, beletettem a húst, körbepirítottam, aztán levettem a fokozatot közepesre (nálam 6-os), lefedtem az edényt. A szalonna annyira húsos volt, hogy nem igazán tartotta magát egyben, ezért többször nem mertem megfordítani, úgy hagytam, hogy a „nyitott” fele volt alul, de így is szépen megpuhult, az alja meg is pirult. A végén kivettem, és egy jénai tálban, a sütőben, grillen pirítottam meg a tetejét. A visszamaradt zsíron világosra megsütöttem egy kis fej felszeletelt fokhagymát.

Közben krumplipürét főztem, vajjal, tejjel kikevertem – én inkább sűrűbben szeretem. A tányéron a pürét megszórtam a sült fokhagymadarabokkal.

Na ez az a kép, amit talán inkább nem kellett volna... nem lehet ráfogni, hogy mutatós lenne, az íze viszont remek.

Nem saját, hanem a lányom ötlete alapján készült, és beváltotta a hozzá fűzött reményeinket, vagyis hogy érdekes, kellemesen pikáns, nem mindennapi, ráadásul nagyon egyszerű és gyors az elkészítése.

30 dkg csirkemelldarabkát kevés olajon átpirítottam, megsóztam, hozzátettem kb. 10 dkg felvagdalt aszalt szilvát, amit előzőleg kevés tejbe beáztattam, mert kissé száraz volt. Lefedtem, kisebb lángon, saját levében pároltam, amíg megpuhult. Éppen csak egy pici rozmaringot és bazsalikomot szórtam bele, úgy gondoltam, az jól illik a sajthoz és a szilvához is. Akkor beletettem 20 dkg kockára (már amennyire sikerült, hiszen ez nem igazán sajt, én inkább túrónak neveztem volna, de nincs jelentősége a formának) vágott feta sajtot, átkevertem, felengedtem 2 dl tejszínnel. Összeforraltam – persze a sajt teljesen szétesett.

Rizs vagy tészta illik hozzá, mint a legtöbb szaftos húshoz, nálunk most tészta volt. (A lányomnál barna rizs a szokásos körete.)

Nálunk, gyerekkoromban soha nem volt ilyen; később, vendéglőben, menzán ismerkedtem meg vele. Ott sem volt egyforma, egyik helyen szaftosabb, máshol szárazabb volt. Ami biztos, mindenhol fokhagymás, paprikás, krumplival összekeverve. Aztán én is megpróbáltam, csak úgy, az ízek alapján, saját kútfőből. Azóta már sok helyen nézegettem, gyakorlatilag nincs két teljesen egyforma recept. És az eredetét sem sikerült kiderítenem, hogy van-e egyáltalán valami köze Brassóhoz, vagy ez is valami olyasmi, mint a székelykáposzta, aminek semmi kapcsolata a székelyekkel. Végül eldöntöttem, hogy ez is az olyan ételek közé tartozik, mint pl. a lecsó, amire mindenkinek megvan a saját – legjobb – módszere.

Tehát következik, ahogy én főzöm. 30 dkg pulykacombot vágtam fel kisebb kockára (többnyire sertésből készül), olajon* addig kevergettem, amíg nemcsak kifehéredett, hanem kicsit meg is pirult. Akkor megszórtam, elkevertem apróra vágott négy gerezd fokhagymával, majoránnával és pirospaprikával – és legújabb keletű mániám szerint még egy picire vagdalt mini chilipaprikát is beletettem – kevés vízzel felengedtem, lefedve puhára pároltam még egy-kétszeri vízzel, végül csak egy kis sűrű szaft maradt. (Hagymát nem teszek bele, úgy gondolom, ez más, mint a pörkölt.)

Közben kockára vágott krumplit sós vízben félig megfőztem, olajban megsütöttem.

Mivel én úgy szeretem, ha a krumpli ropogós marad, nem kevertem előre össze, csak a tányéron. És természetesen saláta is volt hozzá.

*Aki jobban szereti, persze inkább zsírt tegyen alá, főleg, ha sertéshúsból készül. Én libazsíron is szoktam, amikor van. Egy kis szalonna sem tesz rosszat neki.

Ahogy tavaly, úgy idén is, amikor érik a szőlő, próbálok belőle többfélét sütni és főzni, bár a legnagyobb részét csak úgy egyszerűen megesszük. Nálunk négyfajta van belőle, mint már mondtam, csak éppen egy kis lugas, de ez sem kis mennyiség. Nem szedjük le egyszerre, tehát nem tartunk „szüretet”, ellenkezőleg, igyekszünk minél tovább elhúzni a szezont, hogy sokáig legyen friss szőlőnk.

Trinity aktuális VKF kiírása a szüretről szól, sajnos nem tudok semmiféle népszokásról írni ezzel kapcsolatban, a város közepén, ahol én felnőttem, nem volt ilyesmi. Bár voltam már „igazi” szüreten is, a kedvenc Zemplénemben, ahova sokat jártunk, nem hiszem, hogy ebben én lennék illetékes.

Tavaly is sütöttem a szőlővel édességet is, ételt is főztem csirkemellel, most nem akartam ugyanazt megismételni, a sütemény is más volt most, a – csirkemelles étel is másképpen készült. (Persze ilyet, hasonlót más húsból is lehet, én ezt szeretem.)

Tehát 30 dkg csirkemellet kis falatnyi darabokra vágtam. Picire vágtam három szelet bacont is, megpirítottam – ezzel még érdekesebb, kontrasztosabb az íz. Azon halványra megsütöttem egy kis fej apróra kockázott hagymát. Rátettem a húst, átforgattam. Beledobtam egy jó maréknyi durvára vágott diót, azzal együtt kicsit átpirítottam. Rálocsoltam egy löttyintésnyi fehérbort, lefedtem. Amíg puhult, kimagoztam egy jó nagy fürt szőlőt. Mikor a hús elfőtte-sülte a levét, hozzátettem a szőlőt, azzal igyekeztem már nem keverni, inkább csak rázogatni, hogy a fél szőlőszemek ne nagyon menjenek szét. Ahogy átmelegedett, beleöntöttem 2 dl tejszínt, megszórtam kevés fehér borssal, reszelt gyömbérrel, megkóstoltam, utána is sóztam. Éppen csak összeforraltam, főtt rizzsel ettük.

Úgy tapasztaltam, hogy legtöbben – legalábbis az én ismerőseim között – nem így csinálják a majonézes krumplit, ezért írom le, hátha valaki kipróbálná ezt a változatot is.

A kezdet azonos, megfőztem a krumplit héjában, aztán meghámoztam. Ez este volt, éjszakára a hűtőbe tettem, hogy másnap, hidegen, könnyebben darabolható legyen. Akkor kis kockákra vágtam. Kicsit több, mint egy kiló krumplihoz négy közepes lila hagymát apróra vágtam, megsóztam. Vecsési, kovászosnak nevezett uborkát vettem, ami szerintem igazából sós vizes uborka volt, és ez a legjobb hozzá. A krumplit meglocsoltam pár kanál uborkalével, csak annyival, amennyit azonnal „megivott”. Négy nagyobbacska uborkát apróra vágtam – akkorára, mint a hagyma, ezt is és a hagymát is hozzákevertem.

Majonézt tejföllel, mustárral (kóstolás után, hiszen a majonézben is van mustár, csak hogy még pikánsabb legyen), kevés borssal összekevertem, összesen kb. 5 dl lett, ráöntöttem a krumplira. Úgy jó, ha a krumpli mindet beszívja, de nem száraz. Lehet hozzá még tejfölt és uborkalevet tenni, ha száraznak tűnne.

És – főleg a szép színhatás kedvéért – mindig teszek bele valami zöldet is, ha nincs más, akkor petrezselymet, de most egy jó két teáskanálnyi metélőfokhagymát választottam, ami nemcsak színt, hanem további kellemes plusz ízt is adott neki.

Jól illett a savanyú káposztás fasírtgolyók mellé is.