àlabeck

Lehet, már unalmas, de én nem győzök csodálkozni. Ez tényleg az örökké termő fa. Úgy hallottam, máshol is ritka bőséges volt az idén a fügetermés, bizonyára az az oka, hogy ilyen sokáig kitartott a jó idő. Már majdnem három hónapja, hogy az első éretteket leszedtük, azóta két adagot főztem belőle, és most még mindig négy kiló volt rajta, illetve még maradt éretlenül is, az már – gondolom – úgy is marad.

Hiába fogadkoztam, hogy több lekvár nem lesz az idén, persze még ebből is lett. Mivel az a változat tetszett jobban, ezt is bővítettem egy kevés cseresznyeszilvával (a négy kiló fügéhez most másfél kiló szilvát kevertem). Ezt pedig úgy tudtam megtenni, hogy bár a mi bokrunkon már régen letermett, nőtt annak egy „gyereke” a kerítés előtt, ami természetesen vadabb fajta, és bár a nagyobb része már lehullott, egyes ágain, ahol árnyékban van, még ott a termés.

Még nem is túlérett, és ha már szedtünk, mást is főztem belőle, de azt majd később mesélem el.

Libazsírral szeretem legjobban, de most ez egy csirketöpörtyű sütésekor keletkezett, kivételesen jól sikerült csirkezsír.

Nagyon jóízű lett, ezt most nem főzéshez fogom elhasználni, mint máskor, hanem inkább így.

Egyik nap karfiolfőzeléket főztem. Persze, mint gyakran, a karfiol túl nagy volt kettőnknek, ezért nem túl puhára előfőztem, félretettem. Eredetileg bundában sütésre gondoltam, de másképp alakult, akkor vettem elő, amikor nagyon gyorsan akartam valami ebédfélét összehozni.

Volt még egy bontott csomag bacon is a hűtőben, négy szelet. Ezt kicsire felvágtam, megsütöttem. Megpirítottam rajta egy kis fej felkockázott hagymát, aztán a karfiolt, amit szintén kis darabokra vágtam. Négy tojást fölvertem, hozzákevertem két kanál tejfölt, pici sót, borsot, fokhagymaport. Ráöntöttem a karfiolra. Mivel a sütő éppen foglalt volt, először alacsony fokozaton a tűzhelyen sütöttem, fedő alatt, végül pár percre betettem a mikrosütő gyengécske grillje alá, hogy a teteje is megpiruljon.

Máskor is csináltam már hasonló gyors ebédet; cukkiniből, vegyes zöldségből, nekünk mindegyik bevált.

Vagy halkonzerves fasírtféle, esetleg tócsniféle. Egy érdekes és – szerintem – szokatlan, de jó étel, ajánlom egy gyors vacsorára. Mi ugyan ebédre ettük, de „rendesen” étkező családnak inkább csak vacsora. Bizonyára sokan tudják, hogy a hal milyen egészséges, és ez a halkonzervre is érvényes. Mégis, legtöbben nagyon keveset esznek, de ismerek olyat is, aki a konzervet (szardíniát) megeszi, a halat más formában nem.

Egy doboz szardíniáról leöntöttem az olajat, villával összetörtem. Hozzákevertem egy pici, apróra vágott hagymát, két evőkanál tejfölt, sót, kb. három evőkanál lisztet. Aztán hirtelen ötletből még két pici krumplit is belereszeltem – finomra. Végül pedig aprított petrezselymet tettem hozzá. Egyéb fűszert most nem, nálam is kísérlet volt, ezért nem akartam elnyomni az alapízét, de egy kis kaprot is el tudok képzelni hozzá.

Serpenyőben, olajon sütöttem meg, kanállal beleszaggatva, ellapítva. És tejföllel ettük.

Ahol az ötletet olvastam (egy orosz nyelvű fórumon), azt írták, hogy bármilyen halkonzervből jó, akár paradicsomosból is, csak a füstölt (pl. sprotni) nem jó hozzá. Nekem ízlett, már elhatároztam, hogy legközelebb kipróbálom paradicsomosból is, akkor krumpli nélkül, ahogy az eredeti (többféle) receptben van.

Ez annyira egyszerű megőrzési módja az almának, hogy szinte nem is érdemes leírni, de mégis, hátha valaki még nem ismeri, és kapóra jön.

Hozzájutottam egy szatyornyi hullott almához, ami kicsit hibás és nagyon jóízű volt, vagyis olyan, amit én szeretek, kissé savanykás, kemény, ropogós húsú. Persze a legelső hasznosítása az volt, hogy kivágtam a hibás részeket, ami részben ütődött, részben kukacos volt, és a megmarad darabot megettem. De ehhez azért túl sok volt, tehát a következő lépés az volt, hogy ugyanúgy eltávolítottam a hibákat, meg is hámoztam. Mivel ez nem megy egy-két perc alatt, a már elkészült darabokat citromos vízbe tettem – nem annyi vízbe, hogy ússzanak, csak egy kevésbe forgattam. Ezután leszűrtem a citromos lét, aztán lereszeltem az almát a nagyobb lyukú reszelőn, hozzákevertem kilónként egy csapott mokkáskanál tartósítószert (nátrium-benzoátot), és üvegekbe tettem. Jó szorosan, hogy lehetőleg ne maradjon levegő közte. (Nem csavartam ki, de az üvegbe nyomkodáskor mégis a lé egy része megmarad, ezt meg lehet inni, legjobb egy kissé vízzel hígítva.) Én az üveg csavaros teteje alá fóliát teszek, hogy az alma savassága ne marja meg a tetőt.

Így is elkerülhetetlenül megbarnul egy kicsit, de nem vészes. Előfordult már, hogy több, mint egy évig is megmaradt így, az íze akkor is teljesen olyan volt, mintha frissen reszeltem volna.

Hámozatlanul mérve kb. egy kiló alma fér egy üvegbe. Így eltéve nemcsak süteményhez, hanem sós ételhez is fel lehet használni, hiszen nincs benne cukor.

És természetesen még arra is hagytam az almából, hogy egyik kedvencünk, a „slafrokos”, vagyis bundás alma se maradjon el ebben a szezonban sem.

Megjegyzés: Én nem hiszem, hogy ez a minimális mennyiségű tartósítószer nagyon ártalmas lenne, de ezt mindenki magának dönti el. Ha a hagyományos módon, cukorral, megpárolva tartósítjuk, akkor meg a cukor ártalmaira is lehet gondolni, valamint a párolással lecsökkentett vitamin-tartalomra.