Nálunk, gyerekkoromban soha nem volt ilyen; később, vendéglőben, menzán ismerkedtem meg vele. Ott sem volt egyforma, egyik helyen szaftosabb, máshol szárazabb volt. Ami biztos, mindenhol fokhagymás, paprikás, krumplival összekeverve. Aztán én is megpróbáltam, csak úgy, az ízek alapján, saját kútfőből. Azóta már sok helyen nézegettem, gyakorlatilag nincs két teljesen egyforma recept. És az eredetét sem sikerült kiderítenem, hogy van-e egyáltalán valami köze Brassóhoz, vagy ez is valami olyasmi, mint a székelykáposzta, aminek semmi kapcsolata a székelyekkel. Végül eldöntöttem, hogy ez is az olyan ételek közé tartozik, mint pl. a lecsó, amire mindenkinek megvan a saját – legjobb – módszere.

Tehát következik, ahogy én főzöm. 30 dkg pulykacombot vágtam fel kisebb kockára (többnyire sertésből készül), olajon* addig kevergettem, amíg nemcsak kifehéredett, hanem kicsit meg is pirult. Akkor megszórtam, elkevertem apróra vágott négy gerezd fokhagymával, majoránnával és pirospaprikával – és legújabb keletű mániám szerint még egy picire vagdalt mini chilipaprikát is beletettem – kevés vízzel felengedtem, lefedve puhára pároltam még egy-kétszeri vízzel, végül csak egy kis sűrű szaft maradt. (Hagymát nem teszek bele, úgy gondolom, ez más, mint a pörkölt.)

Közben kockára vágott krumplit sós vízben félig megfőztem, olajban megsütöttem.

Mivel én úgy szeretem, ha a krumpli ropogós marad, nem kevertem előre össze, csak a tányéron. És természetesen saláta is volt hozzá.

*Aki jobban szereti, persze inkább zsírt tegyen alá, főleg, ha sertéshúsból készül. Én libazsíron is szoktam, amikor van. Egy kis szalonna sem tesz rosszat neki.