àlabeck

Családi összejövetelünk volt, mivel karácsonykor nem volt teljes a létszám, most igyekeztünk egy kicsikét pótolni. Nem közös ebédre, hanem csak „sütire, kávéra” hívtam a vendégeket. Mégis úgy éreztem, hogy nem lesz elég valami édes sütemény, szükség van sós harapnivalóra is.

Így jutott eszembe ez, amit már igen régen nem csináltam, a töltött kosárkák. Általában kétfélét, húsosat és gombásat szoktam, ettől most sem tértem el. De volt egy nagyon nagy gondom; nem emlékeztem, milyen tésztából szoktam a kosárkákat sütni. Mit tehettem, keresgéltem a saját jegyzeteim között is, sikertelenül, végül persze az internethez fordultam. Nem túl sokat találtam, a jelek szerint inkább édes változatban szoktak ilyesmit sütni. Aztán előkerült egy olyan tésztarecept, ami nagyon hasonló volt az én kedvenc sajtos kekszem tésztájához, így aszerint csináltam.

A nagyon régi kosárkaformáimat (kétféle van, az egyikbe még bele van nyomva, hogy az ára 5 kopejka volt) kicsit kikentem, belesimítottam a kiszaggatott tésztát, forró sütőbe tettem. És óriási elszörnyedésemre már néhány perc után láttam, hogy a tészta lehúzódik a formák széléről, ráadásul többnyire féloldalasan. Nem volt mit tennem, már nem volt időm – de kedvem sem sok – új tésztával kísérletezni, így maradtak a kissé csálé, csúnyácska kosárkák.

Halványra sütve óvatosan (kicsit törékenyek) szétraktam őket hűlni, közben elkészítettem a töltelékeket. Az pedig igazán finomra sikerült, alapvetően hasonló, mint amilyeneket a húsos, illetve gombás pitéhez is szoktam csinálni. Kisebb változtatások persze mindig vannak, a régebben leírt receptet csak utólag néztem meg.
A gombáshoz a sűrű besamelmártáshoz tejfölt is kevertem, sóval, borssal, petrezselyemmel és kakukkfűvel ízesítettem.
A darált húst nem annyira pörköltesen, inkább csak pirítva főztem-sütöttem, bár egy kevés pirospaprika volt benne, mert úgy gusztusosabb a színe. A fűszerezés pedig só, oregánó, rozmaring volt. Egy kevés besamellel és több reszelt sajttal kevertem össze, így lett belőle olyan massza, amit kiskanállal a kis vacak kosárkákba lehetett tölteni.

Szerencsémre a vendégeim jobban értékelték az ízeket, mint amennyire zavarta volna őket, hogy a kosárkák nem lettek nagyon szépek. Ennek ellenére mindenképpen megpróbálok találni vagy kikísérletezni egy jó sós tészta receptet, ami alkalmas erre.
Ha valaki tud ilyet, kérem, írja meg!

Pirozskit – pirogot – már több változatban is készítettem, le is írtam. Azt is, hogy bármi lehet pirog, amiben valamilyen tésztát valamilyen töltelékkel kombinálunk. Ennek ellenére vannak speciális fajtái is, ilyen például a csebureki. Ez a változat – úgy mondják – a krimi tatárok étele eredetileg. Amennyire én tudom, friss tésztából készül, ami nem tartalmaz sem élesztőt, sem sütőport, mindössze lisztből, vízből, egy kis sóval. A tölteléke leginkább hús, méghozzá darált bárányhús. A formája pedig kettéhajtott kör, kb. desszertes tányér méretű, a szélén összenyomva. Végül pedig forró, bő olajban/zsiradékban sütik meg.

Nagyon régen volt, amikor ilyet ettem, finom volt. Jó ideje fontolgatom, hogy megpróbálok sütni, jó sok receptet, írást elolvastam. Egy a baj vele, hogy ez a tészta igazán csak frissen jó. Később, pláne másnap, nagyjából olyan, mint egy cipőtalp, illetve sült kartondarab, melegítve sem sokkal különb. És mivel általában csak ketten vagyunk, nem szántam rá magam, hogy két darabot süssek.

Végül találtam – nem is egy helyen – egy nem igazán autentikus, viszont elég praktikus receptet, talán nem is kell mondanom, hogy kefirrel, túróval készül. Ez biztosítja, hogy ne száradjon ki a tészta, és így másnap is élvezhető legyen.

És mivel itt volt az alkalom, amikor ismét a barátainkkal együtt voltunk egy hétvégén, olyan helyen, ahol van mikró is, amiben meg is lehet melegíteni, és még ajándékba kaptam is egy helyes tésztaformázót, a módosított változatot meg is sütöttem, ahogy másik hasonló alkalomra a pirozskit.

A tésztához összegyúrtam 250 ml joghurtot, 10 dkg túrót, egy mokkáskanál sót és kb. 35 dkg, egy negyed teáskanál sütőporral elkevert lisztet.

A töltelékhez 70 dkg darált húst (nálam pulykacombból) egy kicsit átforgattam két kis fej aprított, üvegesre párolt hagymán. Megsóztam, borsot és egy kevés pirospaprikát kevertem hozzá. Kihűtöttem.

A tésztát részletekben nyújtottam ki jó vékonyra, és a formázó segítségével kiszaggattam, majd a felére egy kiskanál tölteléket tettem, utána félbehajtva összenyomtam. Olajban pirosra, ropogósra sütöttem.

Így elkészült az egyáltalán nem igazi csebureki, hiszen semmi nem olyan, mint kellene, még a mérete is jóval kisebb. Elnevezhetjük akárminek, a lényeg, hogy másnap, sőt még harmadnap is nagyon finom volt, hidegen sem rossz, kicsit megmelegítve még jobb.

Jól elszaladt az idő, már hamarosan vége a januárnak is, és én itt még nem kezdtem el az évet. És ha már így alakult, gondoltam, nem egyszerűen egy főzési beszámolóval kezdem, hanem megmutatom, hogy a karácsonyi kaktuszom, ami már jó sok éve megvan, és a régi lakásunkban gyönyörűen virágzott minden évben, többnyire egészen novembertől februárig, megsértődött, amikor onnan elköltöztünk. Már öt éve lakunk a mostani helyen, de a növény még nem virágzott egyszer sem. Tavaly volt rajta két-három picurka bimbó, aztán további növekedés nélkül a bimbók lepotyogtak.

Karácsonykor most sem történt semmi, aztán, már idén, januárban észrevettem, hogy kicsikét nagyobb bimbók vannak rajta, később növekedtek is, végül kinyíltak, szerintem nagyon szépek. Igaz, csak a növény egyik felén vannak, természetesen az ablak felőli oldalon.

Talán buta vagyok, de annyira örültem! Valahogy ez számomra a remény beteljesülését is jelképezi. Most akkor be is vallom, hogy már arra is gondoltam, hogy nem is kell nekem ez a kaktusz, hiszen növényként, amikor éppen nem virágzik, nem igazán szép. Leginkább azért tartunk ilyet, hogy egyszer egy évben élvezzük a szép virágok látványát. (Én még azért is, mert szép emlékem, hogy gyerekkoromban a nagymamámnál egy óriási volt, szerettem.) És most megmutatta, hogy érdemes volt várni. Talán jövőre még több virág lesz rajta.

És mivel úgy gondolom, egy jókívánság soha nem jön rosszkor, és mivel még az év elején vagyunk, tehát nem hiszem, hogy elkéstem, kívánok mindenkinek boldog (új) évet, egészséget, sok örömet, vidámságot!

Egészen kicsit megkésve számolok be róla, hogy végre sikerült átadnom a segítsüti licitnyertes, Pepecs járandóságát is. Még karácsony előtt tudtunk találkozni, ami – figyelembe véve, hogy neki mennyire kevés ideje volt – nagyon jól, szerencsésen alakult.

Beszélgettünk egy kicsit, kávé mellett, közben azért a sütit is megkóstolta, remélem, ízlett is.

Én még ajándékot is kaptam tőle, természetesen olyat, amiben biztos lehetett, hogy igazán örülni fogok neki: egy érdekes fűszerkeveréket és egy sütis receptújságot. És még csokit is :)

Még egyszer köszönöm, és – mivel tudom, hogy ő nem először támogatja a segítsüti akciót – külön köszönöm azt is, hogy most az én sütimet választotta.

Mindenkinek nagyon szép, boldog, örömteli
karácsonyi ünnepet kívánok!

Karácsony első napja van, köszönt és minden jót kíván egy csíz a csupasz körtefán.

karácsony második napja van, köszönt és minden jót kíván két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

karácsony harmadik napja van, köszönt és minden jót kíván három veréb zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

karácsony negyedik napja van, köszönt és minden jót kíván négy nyafka macska, három veréb zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

karácsony ötödik napja van, köszönt és minden jót kíván öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

karácsony hatodik napja van, köszönt és minden jót kíván hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

karácsony hetedik napja van, köszönt és minden jót kíván hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

karácsony nyolcadik napja van, köszönt és minden jót kíván nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

karácsony kilencedik napja van, köszönt és minden jót kíván kilenc kötényes kisleány, nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

karácsony tizedik napja van, köszönt és minden jót kíván tíz tekergő kéményseprő, kilenc kötényes kisleány, nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

karácsony tizenegyedik napja van, köszönt és minden jót kíván tizenegy táncoslábú úrnő, tíz tekergő kéményseprő, kilenc kötényes kisleány, nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

karácsony tizenkettedik napja van, köszönt és minden jót kíván tizenkét ugribugri úr, tizenegy táncoslábú úrnő, tíz tekergő kéményseprő, kilenc kötényes kisleány, nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.

(angol népköltés, Tarbay Ede fordítása)

(A kép innen.)