Jól elszaladt az idő, már hamarosan vége a januárnak is, és én itt még nem kezdtem el az évet. És ha már így alakult, gondoltam, nem egyszerűen egy főzési beszámolóval kezdem, hanem megmutatom, hogy a karácsonyi kaktuszom, ami már jó sok éve megvan, és a régi lakásunkban gyönyörűen virágzott minden évben, többnyire egészen novembertől februárig, megsértődött, amikor onnan elköltöztünk. Már öt éve lakunk a mostani helyen, de a növény még nem virágzott egyszer sem. Tavaly volt rajta két-három picurka bimbó, aztán további növekedés nélkül a bimbók lepotyogtak.

Karácsonykor most sem történt semmi, aztán, már idén, januárban észrevettem, hogy kicsikét nagyobb bimbók vannak rajta, később növekedtek is, végül kinyíltak, szerintem nagyon szépek. Igaz, csak a növény egyik felén vannak, természetesen az ablak felőli oldalon.

Talán buta vagyok, de annyira örültem! Valahogy ez számomra a remény beteljesülését is jelképezi. Most akkor be is vallom, hogy már arra is gondoltam, hogy nem is kell nekem ez a kaktusz, hiszen növényként, amikor éppen nem virágzik, nem igazán szép. Leginkább azért tartunk ilyet, hogy egyszer egy évben élvezzük a szép virágok látványát. (Én még azért is, mert szép emlékem, hogy gyerekkoromban a nagymamámnál egy óriási volt, szerettem.) És most megmutatta, hogy érdemes volt várni. Talán jövőre még több virág lesz rajta.

És mivel úgy gondolom, egy jókívánság soha nem jön rosszkor, és mivel még az év elején vagyunk, tehát nem hiszem, hogy elkéstem, kívánok mindenkinek boldog (új) évet, egészséget, sok örömet, vidámságot!