Pirozskit – pirogot – már több változatban is készítettem, le is írtam. Azt is, hogy bármi lehet pirog, amiben valamilyen tésztát valamilyen töltelékkel kombinálunk. Ennek ellenére vannak speciális fajtái is, ilyen például a csebureki. Ez a változat – úgy mondják – a krimi tatárok étele eredetileg. Amennyire én tudom, friss tésztából készül, ami nem tartalmaz sem élesztőt, sem sütőport, mindössze lisztből, vízből, egy kis sóval. A tölteléke leginkább hús, méghozzá darált bárányhús. A formája pedig kettéhajtott kör, kb. desszertes tányér méretű, a szélén összenyomva. Végül pedig forró, bő olajban/zsiradékban sütik meg.

Nagyon régen volt, amikor ilyet ettem, finom volt. Jó ideje fontolgatom, hogy megpróbálok sütni, jó sok receptet, írást elolvastam. Egy a baj vele, hogy ez a tészta igazán csak frissen jó. Később, pláne másnap, nagyjából olyan, mint egy cipőtalp, illetve sült kartondarab, melegítve sem sokkal különb. És mivel általában csak ketten vagyunk, nem szántam rá magam, hogy két darabot süssek.

Végül találtam – nem is egy helyen – egy nem igazán autentikus, viszont elég praktikus receptet, talán nem is kell mondanom, hogy kefirrel, túróval készül. Ez biztosítja, hogy ne száradjon ki a tészta, és így másnap is élvezhető legyen.

És mivel itt volt az alkalom, amikor ismét a barátainkkal együtt voltunk egy hétvégén, olyan helyen, ahol van mikró is, amiben meg is lehet melegíteni, és még ajándékba kaptam is egy helyes tésztaformázót, a módosított változatot meg is sütöttem, ahogy másik hasonló alkalomra a pirozskit.

A tésztához összegyúrtam 250 ml joghurtot, 10 dkg túrót, egy mokkáskanál sót és kb. 35 dkg, egy negyed teáskanál sütőporral elkevert lisztet.

A töltelékhez 70 dkg darált húst (nálam pulykacombból) egy kicsit átforgattam két kis fej aprított, üvegesre párolt hagymán. Megsóztam, borsot és egy kevés pirospaprikát kevertem hozzá. Kihűtöttem.

A tésztát részletekben nyújtottam ki jó vékonyra, és a formázó segítségével kiszaggattam, majd a felére egy kiskanál tölteléket tettem, utána félbehajtva összenyomtam. Olajban pirosra, ropogósra sütöttem.

Így elkészült az egyáltalán nem igazi csebureki, hiszen semmi nem olyan, mint kellene, még a mérete is jóval kisebb. Elnevezhetjük akárminek, a lényeg, hogy másnap, sőt még harmadnap is nagyon finom volt, hidegen sem rossz, kicsit megmelegítve még jobb.