A vegyes köret egyes vendéglőkben azt jelentette – talán még most is van ilyen – hogy krumplit és rizst is bőségesen pakoltak a tányérra. Mostanság már az ún. egyszerűbb helyeken is inkább külön lehet rendelni a köretet, tehát ilyet csak akkor kap valaki, ha éppen így szereti. Nálam most nem annyira megtervezett, mondhatjuk, inkább szedett-vedett volt a vegyesség. Ebben az esetben zöld spárga (megláttam, szép volt, friss volt, szeretjük, vettem), krumpli (még volt itthon egy adag öreg krumpli) és tetemes mennyiségű hagyma (szintén ideje volt már elfogyasztani). Spárgát már máskor is sütöttem a tárcsán, inkább újkrumplival együtt, nyilvánvaló, hiszen ezeknek a szezonja egyszerre kezdődik a kerti sütés szezonjával.

Gyakorlatilag ezzel el is mondtam a receptet. Gondom csak azzal volt, hogy hogyan, milyen sorrendben pakoljam a tárcsára, hogy minden éppen jól megsüljön, megpuhuljon, de ne égjen. Végül úgy oldottam meg, hogy sorban kivettem-rátettem.

Először persze a kicsontozott csirke felsőcombokat, ami alá mindössze pár csík szalonnával átkentem a melegedő tárcsát, hogy a hús ne ragadjon hozzá. Aztán a bőrükkel lefelé rátettem. Amikor a csirkecombok bőréből is elkezdett kisülni a zsír, megfordítottam, és melléraktam a spárgát. Így is hagytam egy ideig, míg a spárga is puhulni kezdett. Ekkor mindent a tárcsa szélére húztam, középre pedig, az addigra már összegyűlt lébe beletettem a nem túl vékony félkarikára vágott hagymát. Mikor ez is megsült, kivettem a hagymát és spárgát, helyébe tettem a sós vízben előfőzött krumplit. Közben a húsokat néha meg-megfordítottam. Amikor a krumplit is késznek találtam, visszatettem a hagymát és spárgát. Elkevertem, jól összesütöttem az egészet.

Kissé zűrzavaros, rumlis látvány lett, ráadásul óriási adag, de fantasztikusan finomnak találtuk. Természetesen nem egyszerre ettük az egészet, de következő alkalommal még melegítve is jó volt. A tűzön sütés jellegzetes plusz aromája megmarad úgy is.