Legtöbben a kekszesdobozukat édes aprósüteményekkel szokták feltölteni. Finom is az, amikor az ember teához, kávéhoz vagy éppen jó- vagy rosszkedvében be-bekap egy kekszet. Talán szerencse, hogy az én párom ilyesmiből inkább a sósat kedveli. Sütök persze néha édeset is, főleg a magam kedvéért – azért gyakran ő is „feláldozza” magát, és meg-megkóstolja. De mivel én mindegyiket szeretem, sokkal gyakrabban van a dobozban sós rágcsálnivaló.
Most azon igyekeztem, hogy a műfajon belül lehetőleg egészséges és kevésbé hizlalós legyen. Először a bevált sós zabpelyhes kekszre gondoltam, de mivel éppen a napokban diót törtem, nekiálltam keresgélni, hátha találok olyan receptet, amiben a zabpehely és a dió is benne van. És találtam! A tutitippek oldalon, pocak receptje éppen az volt, amit elképzeltem. Gyorsan meg is sütöttem.
A recept a következő:
5 dkg darált dióbelet, 10 dkg darált zabpelyhet, 10 dkg teljes kiőrlésű lisztet, fél teáskanál őrölt borsot, fél teáskanál szódabikarbónát, fél teáskanál tengeri sót összekevertem, összegyúrtam 5 dkg margarinnal és egy evőkanál mézzel és apránként adagolva kb. 1 deci vízzel.
Nekem így viszonylag puha, de nem túl ragacsos tészta lett. Letakarva a hűtőbe tettem kb. félórára. Ezután az eredeti recept kinyújtást és formával kiszaggatást javasol. Én inkább a már bevált módszerrel, fólia segítségével alakítottam belőle egy hosszú „kígyót”. Mivel szándékosan kicsire akartam, kb. 3 cm átmérőjűre igyekeztem kigurigázni. Ezért végül kénytelen voltam a rudat kettévágni, hogy még egy időre a hűtőbe tudjam tenni. Ezután félcenti vastag karikákra vágtam, sütőpapírral bélelt tepsibe raktam – kis átrendezés után – elég szorosan, így éppen elfért egy sütőtepsiben.
180 fokon sütöttem, mivel a tészta maga is barnás, féltem, hogy nem találom el, hogy meddig kell sütni, de végül jó lett, többször megnéztem közben.
Annyira megtetszett nekünk, hogy igen hamar elfogyott (fotózásra sor sem került), és már meg is sütöttem a következő adagot. Ebben a borsot lecseréltem egy másik keksznél már kipróbált kicsit csípős fűszerkeverékre. Ez azért érdekes, mert ha éppen nem kapsz be egy chilipelyhet a falatkával, akkor nem is csípős. És mivel éppen elfogyott itthon a teljes őrlésű búzaliszt, a másodikhoz teljes őrlésű tönkölylisztet vettem, amiről kiderül, hogy valahogy a korpa benne finomabbra van őrölve, azért kicsikét lágyabb lett a keksz állaga, kevésbé morzsás. (Mindkét változat jó volt, én kevésbé szeretem a borsot, azért változtattam.)
Utolsó kommentek