Az elmúlt időszakban volt egy-két különböző találkozóm, egyik a középiskolás osztályunkkal. Valahogy úgy alakult, hogy sok éve nem találkoztunk, míg végre ősszel sikerült megszervezni, előkeríteni az embereket – sajnos, csak egy részét. Csupa lányokból álló osztály volt, ami azt is jelenti, hogy legtöbben nemcsak lakóhelyet, hanem nevet is változtattak. Mivel ez nem sima gimnázium volt, elég sokan jártak hozzánk a Pest környéki településekről is, azokon a helyeken is „nyomoztunk” a társaink után. És ami a legborzasztóbb, túl sokan vannak, akik már nincsenek, nem lehetnek köztünk – ezt még nem az életkorunk indokolja, ki tudja, talán nem a legjobb időszakban születtünk, voltunk kisgyerekek.
Az őszi találkozónk egy vendéglátó-ipari helyen volt, ami sok szempontból korlátozta a beszélgetést – különösen ennyi év kihagyás után! Így többekben felmerült az igény, hogy ismételjünk. Szerencsére egyik társunk felajánlotta a kertjét a „nemes célra”, mi többiek pedig megegyeztünk, hogy mindenki visz valami enni-inni-rágcsálni csipegetni valót.
Én sósat terveztem, féltem, hogy túl sok lesz az édesség; volt is sokféle finomság, meg sem tudtam mindent kóstolni. A máskor is jól bevált sós muffin most is igazolta, hogy egyszerű, kellemes, és mini méretben könnyen bekapható falat. Nem utolsósorban előző nap is meg lehet sütni, nem szárad ki, mint a legtöbb pogácsa.
Félretettem egy pár darabot, hogy maradjon kóstoló a páromnak is, de nem jutott eszembe fotózni. Mire hazaértem, egy példány volt mutatóba... Mindegy, nincs egetverő különbség egyik vagy másik sós muffin között. A fontos számomra, hogy a receptem eltegyem magamnak, ugyanis vagy öt másikból kombináltam össze, biztos, hogy még egyszer nem tudnám ugyanúgy, pedig az kár lenne, még akkor is, ha volt már hasonló, és csak kicsit más is, de nem pontosan ugyanilyen.
Tehát:
2 csésze – 30 dkg – lisztet elkevertem 2 teáskanál sütőporral, egy-egy mokkáskanál sóval és borssal.
Ehhez kevertem 1 csésze – 250 ml – kefirt, fél csésze olajat.
Végül laza mozdulatokkal beleforgattam az előzőleg apró kockákra vágott 15 dkg (tilsisti) sajtot és 25 dkg füstölt sonkát, majd bő két evőkanál aprított sindlinget.
A szilikonos minimuffin-forma mélyedéseit kevés olajjal kikentem. Előmelegített, ~180°-os sütőben pirosodásig – fogpiszkáló beleszúrásával ellenőrizve az átsültségét – sütöttem. Éppen 48 darab lett belőle.
Utolsó kommentek