Egészen természetes, hogy egy főzni, „konyházni” szerető ember szereti a különféle konyhai eszközöket; gépeket, ketyeréket, kütyüket. Én is. Aztán előfordul olyan is, hogy a megvásárolt alkalmatosság felkerül egy polcra, és sokáig csak pihen ott, használatlanul. Így volt például az aszaló készülékkel is, amit új korában egyszer kipróbáltunk, de valamiért nem sikerült jól, így elment tőle a kedvem, eldöntöttem, hogy nem értek én ehhez, és kész. Tavaly nyár végén aztán adtam neki még egy lehetőséget, aszaltam egy adag paradicsomot – ez jól sikerült. Most a héten pedig már készült aszalt meggy is, tehát valószínűleg a gépet még megtartom.

Nem ennyire régen, de már egy ideje megjelent a háztartásomban egy elektromos házi füstölő alkalmatosság. Persze, én akartam, mégis nehezen fogtam hozzá a kipróbálásához. A szerelés is félelmetesnek tűnt első pillantásra, aztán a ketyere kész mérete is. Olyan, mint egy gömbgrill, csak éppen nem faszénnel, hanem elektromos fűtőbetéttel működik. És van efölött egy külön tálca az elfüstölni való faforgács részére. Aztán egy cseppfogó tálca és egy rács.

A terveim között halfüstölés szerepel, de első alkalommal – mikor végre összeszereltük – úgy gondoltam, hogy a csirkemell lesz a legalkalmasabb a próbához. A kicsontozott csirkemellet csak egy kevés sóval, fokhagyma- és hagymagranulátummal beszórtam, pár órára betettem a hűtőbe.

Aztán bemelegítettem a készüléket, a kissé benedvesített faforgács közé egy kevés fekete teát is szórtam – elég sokat utánaolvastam az ilyen „meleg” füstölésnek, ezt több helyen is láttam – úgy tettem a tálcáját a helyére. Lezártam a fedelét, és amikor már elindult a füst, akkor tettem bele a húsos tálcát-rácsot. Mivel az időt és a forgács mennyiségét is próbálgatni kellett, hiszen első alkalom volt, többször is kinyitottam, megnéztem, a húst megfordítottam. Végül a fa pótlásával, minden előzőleg olvasottnál jóval hosszabb idő után döntöttem úgy, hogy elkészült – persze beleszúrtam egy fogpiszkálót, hogy lássam, nem maradt nyers a közepe sem.

Kihűlés után egy kellemes, enyhén füstös ízű, cseppet sem száraz húst kóstolhattunk. Vékonyra szeletelve olyan lett, mint lenne egy igazi finom sonka.

Salátával ettük a kóstolás utáni első adagot, sikerült az orosz hússaláta gondolata alapján egy nagyon különleges, nyárias változatot előállítani. (Majd leírom, el ne felejtsem.)