Annyi rengetegféle finomnál finomabb, szebbnél szebb epres édességet, desszertet készítettek el és írtak le a kedves bloggerek, hogy nem is próbálnám meg utánozni sem, nem hogy felülmúlni. (Eddig sem akartam vetélkedni senkivel.)

Mint más évben is, a legtöbb epret mindenféle feldolgozás nélkül, lecsumázva, megmosva eszem. De már többször bevált a túró–eper párosítás is, például túrógombóc, palacsinta változatokban. Most főleg azért csináltam egy keveréket – szándékom szerint nem túl hizlalósat – mert annyira vizes volt az eper, amit vettem, hogy féltem, hogy megromlik.

Egy csomag túrót először villával összetörtem, majd mixerrel habosra kevertem egy fél pohár tejföllel és néhány csepp folyékony édesítővel együtt. Kb. negyed kiló epret – persze megmosva, lecsöpögtetve – nem túl kicsi darabokra vágtam. Úgy kevertem kanállal a túróhoz, hogy ne nagyon törjön össze. (Megkóstoltam, még pótoltam kicsit az édesítőt, de csak annyira, hogy ne legyen savanyú, csak savanykás, de nem édes.)

Egy órányi hűtőben tartás után rájöttem, hogy így túl híg lett. Gyorsan elővettem egy kis doboz (2 dl) növényi tejszínt – sajnos ez cukros, nem találtam még olyat, ami nem lenne olyan – azt fölvertem habnak, és a felét hozzákevertem. Így tökéletes lett az állaga. További eperdarabokkal és fahéjjal megszórva...!
(A fahéj illik is az eperhez, nagyon szeretem is, és a fogyásnak is kedvez – állítólag.)