(Nem tudom, milyen bolond szó ez, nekem így jut eszembe, ahányszor ránézek, talán a dzsungel szóból ered, talán nem...)

A már sokéves növények valami rettentő káoszban látszanak, pedig van abban rendszer, csak nem eléggé látszik már, hogy így túlnőttek. És egy jó adagot már levágtam, részben felaprítva befagyasztottam, részben rátukmáltam a szomszédokra.

Az oregánóból majd vágok még, hamarosan teljesen virágban lesz, úgy tudom, szárítani akkor a legjobb, tehát minden évben úgy szoktam.

A zsálya is már virágzik. És a muskotályzsálya is, amit nem is akartam többé ültetni, nem is tettem, magától nőtt ki, biztosan elszórta a magját két éve. Persze láttam, hogy lesz, akkora leveleket növeszt, hogy nem lehet nem észrevenni, de nem volt szívem kitépni.

A menta is most van teljes virágban, arra is szárítás vár még. Jó, frissítő tea lesz majd belőle. Talán még előtte még egy adag szörp. A citromfűből már az idei adag szörp is elkészült, van bőven.

Hát látszik, hogy nem vagyok én egy rendes, hozzáértő kertész, csak úgy nőnek az évelő növények égbe, világba, miután valamikor elültettem őket, már jó néhány éve.

A szomszédban lévő rendetlenséget eltakarni még babot is futtattam a kerítésre, most már szépen virágzik. Hogy termés lesz-e, majd kiderül, ugyanis tavaly is ültettem, virága volt is, de bab alig lett belőle egy levesre való. Nem csak a kerítésre futott, jó hely neki erre a szerencsétlen, elpusztult fügefa is, az, amelyiken tavaly annyi – és olyan gyönyörű – termés volt, hogy nem győztük megenni, befőzni. Most meg csak a száraz ágak meredeznek.

A másik oldalon pedig az új fűszeres kertecske, ahol reményeimnek megfelelően szépen fejlődik a bazsalikom és a levélpetrezselyem, de az ide átültetett kakukkfű és snidling is.

Ez az én kertészeti játékom, szórakozásom – persze a virágokon kívül.