Esik eső, jujjujjuj, hozzá még a szél is fúj... Igaz, elég régen voltak a gyerekeim óvodások, amikor ezt a dalocskát tanulták, de csak ez jut eszembe, ahogy kinézek az ablakon. Meg a november. Biztos, hogy május közepe van?

Az előző hétvégén még sikerült a kertben ebédet főzni. Persze sütni. (Kár, hogy a magyar nyelvben nem tudok olyan szót, ami általánosan fejezné ki, hogy ételt készíteni.) A lényeg, hogy elővettük a tárcsát – ami nálunk a plecsni névre hallgat – a szezonkezdéshez. Semmi bonyolult, semmi különleges nem volt benne, az volt a lényeg, hogy tűzön – ahogy az nálunk szokás –, nem faszénen, hanem igazi fából rakott tűzön, szabadban sült. És persze a szezonális hozzávalók. Újkrumpli, zöld spárga és még hozzá – mivel én húsevő vagyok – csirkemell, kisebb szeletekre vágva.

A tárcsára libazsírt kentem, arra tettem az apró újkrumplit. Mikor félpuha volt, hozzátettem az 5-6 centisre vágott zöld spárgát, ekkor meg is sóztam az egészet. Végül mellétettem az előzőleg befűszerezett csirkemell-szeleteket, amelyeket előbb kicsit megmártogattam a tárcsa közepén összegyűlt zsírban, aztán tettem körben a szélére.

Egyszerű volt, finom volt, megnyitottuk vele a nyári, kerti sütős-főzős szezont, kár, hogy ezt az időjárás nem veszi figyelembe. Pedig mára eredetileg bográcsos csirkepörköltet terveztem.