Már terveztem egy ideje, hogy kipróbálom a bulgurt, ezt a török rizsnek is becézett valamit, ami mégsem rizs, hanem tört búza. Elsősorban a török és a közel-keleti konyha alkalmazza. (Többen írtak már róla, amióta nálunk is divatba jött, ezért aki még nem hallott róla, sok helyen utána tud nézni, hogy mi is ez pontosabban. Már egyre több helyen kapható, én a nagy gyógytermékes boltban vettem.) A próbára jó ürügyként kínálkozott a Limara által kiírt VKF-téma, nevezetesen a gabona (Vigyázz, kész, főzz!).

Nem próbáltam a bulgurból semmi egzotikusat főzni, nem a török vagy arab konyhát kíséreltem meg utánozni. Úgy gondoltam, hogy inkább egy egészen egyszerű ételbe kombinálom bele, számomra ez tűnt érdekesebbnek.

Ehhez hasonlót csináltam már rizsből, több változatban is, úgy látom, még nem írtam le – ezen meglepődtem, de majd pótolom, ha legközelebb lesz alkalom.

Ez már majdnem két hete készült, és mégis lekéstem a vkf határidejét a leírásával.

25 dkg bulgurt szűrőben hideg vízzel átöblítettem, aztán egy jénai tálban szétterítettem. 30-35 dkg darabkákra vágott csirkemellet befűszereztem só, bors, gyömbér és vegyes zöldfűszeres só keverékével (kicsit sósabbra, mint normálisan, mert a bulgurt nem sóztam). Ezt ráterítettem következő rétegként. Ezután egy konzerv – kockás – ananászbefőttet leszűrtem – a levét félretettem –, és a gyümölcsöt a hús tetején szétosztottam. Egyenletesen rálocsoltam 2 dl tejszínt.

A tálat lefedtem, és 180 fokos sütőbe tettem. Félóra múlva kivettem, ráöntöttem az ananászbefőtt levét, és még mindig lefedve visszatettem a sütőbe. Kb. negyedórával később levettem a fedőt, addigra a bulgur az összes levet beszívta. Rövid ideig pirítottam a tetejét, aztán rászórtam egy maréknyi reszelt sajtot, és még annyi időre tettem a sütőbe, míg az ráolvadt.

A bulgur próbája nálam jól sikerült, ez nekünk kétnapi adag volt, tehát négyszemélyesnek tekinthető. Következő próba is lesz, hiszen a félkilós zacskóból a fele még megvan.